Utolsó/első altató
Megöljük a gyermekeinket,
Hogy a Marson találjunk életet,
De a háború istene mást nem ad
Csak teret a csendes holokausztnak.
Megöljük az unokáinkat
Megöljük a jövőnket
Megöljük az erőseket
Megöljük a gyengéket
Gyilolunk, mert bántottak
Gyilolunk, mert bántanának
Gyilolunk, mert félünk
Ölünk, mert nem remélünk
Nem adunk esélyt
Ha "nem illik a tervbe"
Nem adunk esélyt
Ha "talán(!) selejt lenne"
Nem adunk esélyt
az életre.
Te céltévesztett világ!
Aphroditéhoz imádkozol,
És közben Molochnak áldozol!
Tombolsz, mint Dionüsszosz,
A hedonista boristen,
És megölöd, megfojtod
Ha méhedben gyermek terem.
"Ez az én testem."
Nő! A méhed bölcső,
Nem sír! Nem temető!
Kőszívedtől lesz halott
A kincs, amit megkapott.
Azt mondod, hogy erőszak szülte?
Hát legyen erőszak az is, mi elvegye?
Összetörnéd, széttépnéd a testet,
Savval égetnéd az ártatlan életet?
...milyen lehet...
Letépni a kezeket, amelyek
Egy anyát ölelnének?
Szétszaggatni a lábakat,
Amik még sosem szaladhattak?
Szemeket kiégetni,
Hogy ne tudják a vilátot látni?
Összeroppantani egy elmét, koponyát,
amiben megfogant volna egy jobb, új világ?
Mit mondasz akkor,
ha mégis feléled,
ha belenyomorodik,
hogy majdnem megölted?
Eldobod ha ÉL?
Ellököd, mert NEM KÉRTED?
Te kifordult világ!
Miért nem szereted az életet?
Te önző világ,
miért taposod a gyengéket?
Te rettegő világ!
Örülök, hogy anyu nem ölt meg.
-----------------------------------------------------
Last/first lullaby
We're killing our children
To find life up on Mars,
But the god of war gives only
More room for this silent Holocaust.
We're killing our grandchildren and
We're killing our future,
The strong ones and with them
we're also killing the weaker.
We murder because of past harm
Or because we fear it in the future
We kill while not having hope
Out of dread we murder.
No chance is there to give
if "it doesn't fit into plan".
No chance is there to give
if "they may be handicapped".
No chance is there to give
for life to be present.
You misguided Earth!
Aphrodite you pray to
But you give thanks to Moloch.
You hedonistic soul,
You dionysian fool,
You murder and you choke
The gift, the child in your womb.
"This is my body, my right is to choose"
Woman! Your womb is a cradle, and no,
No cemetery or tomb, to be wept upon.
Your stoned heart simply just kills
the treasure within: your kids.
...ever wondered what it's like...
Tearing out the hands
That could hold onto a mother?
Ripping apart the legs
So they couldn't run ever?
Smashing a mind, a skull
That could've dreamed forever?
And what do you say if
They still stay alive?
If they born with that damage
As evidence of your crime?
Do you leave if they're ALIVE?
Throw them avay and SAY GOODBYE?
You world, the wrong side out!
Why can't you simply cherish life?
You world! The mean, the selfish one!
Why do you tremple on the weaker one?
You word! You! The one terrified.
Dear mommy, thank you that I'm alive.
