ma egy kicsit ma úgy igazán nagyon megvetem a hazámat gyűlölöm a hont, az otthont
bár megverhetném
bár felborogathatnám az asztalait
bár megtéphetném
hogy ne magam emésszem miatta
mert azt mondja tehetetlen, mikor a passzivitása mögé bújik
mert azt mondja neki ez jár, mikor a sebei miatt másokat rúgdal
mert azt hiszi, mindenkinél jobb lehet, ha másokat sikerül lenyomni
mert fél és retteg és mindenkibe, aki közelít, belemar
mert nem szereti a gyógyírt, mert attól gyengyének tűnik - hát ő köszöni jól van
mert nem kér a sebészből, mikor a törött lábán biceg a sírvást elnyomva - jól van!
mert nem segít annak aki szenved, akinek fájdalma van
mondván, hogy “nekem nagyobb bajom van” - hát nem jól van?
Ó esztelen, ó balga, ó szennyes, mocskos, rühes állatok!
Becéznélek, csitítanálak, gyógyítanálak, de nem hagytok!
Nem jöttök hozzám, futtok Putyinhoz, Kínába, odúba, Bárhová!!!
Veritek egymást, és a melleteket, ó milyen büszkék vagytok rá!
Fáj, és dühít, és nem tehetem zsebre
hogy mindenért mást és engem okoltok
Hogy Fideszre, Brüsszelre, Istenre, egymásra,
mindenkire egyre csak vádakat koholtok.
Csak magatokra nem
vigyázzatok, mert
A Jóisten az alázatosnak ad kegyelmet, és a büszkének ellenáll,
és ha nem tértek meg, lesz aki tanúként ellenetek kiáll,
a szomszéd, a gyerek, a boomer, az anyós
a zsidó, a cigány, a hajléktalan, az adós
a feleség, a szerető, a szajha
a strici, a buzi, az a hülyegyerek aki a tiktokon nyomja
mindenki akit lenéztek és megfosztotok az emberségétől
akinek a szívében folytonosan forog a szavaitokból csiszolt tőr
lándzsát kovácsol majd a kapáiból ellenetek
Magyarország, én ma tiszta szívből gyűlöllek!
Nem nézhetem, ahogy szenvedsz, ahogy tönkreteszed magad
nem burkolódzhatok édes, egyszerű közönybe, mikor a szívem megszakad,
Nem hagyhatom, nézhetem szótlanul, hát sírva, zokogva ordítok veled:
Térj meg, az Istenért, hát nem tudod, nem látod, nem érted?
Teljes szívemből, minden porcikámmal szeretlek!
Az életemet adom, leköpnek, ostoroznak érted,
kínoznak, kereszten ontják a véremet,
és te rúgsz belém még egyet, és azt mondod, nem kéred.
Meg tudom egyedül is oldani.
Hát tényleg nem látod,
hogy mennyi vér tapad a kezeidhez?
Nincs az a jó tett, ami ennyi bűnt neked elfedez.
Ingyen megkaphatnád,
de neked büszkeségből nem kell.
Miért Atyám,
meddig szenvedjem mindezt el?
