(ülj velem)

 

Ma messzire mentem, mint a fény

nem vártam meg, a Napot, míg rám süt

tiszta lény,

nézd, itt vagyok hát

Hát végre itt vagyok

nem mondok nagyot

nem akarok

csak ülni itt veled csendesen

bejártam a világot, futottam egy nagyot

majd mindent elmesélek, megmutatok

de elfáradtam rendesen

ülj velem

csendesen kedvesen (m)

Annyi örömöt, annyi szépet láttam,

elrejtve ebben a konok, makacs, gonosz világban,

annyi kincset, nevetést, mosolyt, talányt,

titkot, remegést, féltést, hiányt

ahogy betöltene az Isten minden üvöltő magányt

Olyan gyönyörű volt, és annyira gyötrődöm

A jó és a rossz között félúton vergődöm

Sírva táncolok, nevetve vérzek,

Ülj velem csendben, hagyj

annyi mindent érzek (!)

már csak attól is, hogyha rádnézek

Minden örömöd, minden bánatod

mint térkép ráncolja össze a homlokod

szarkalábolja a szemed

Minden ami van elmúlik

és mégis örökre a tied.

Bár lehetne a szeretetet

igazán szavakba önteni.

Láncba fűzném neked

és úgy kötném a nyakadba.

Dolgok a falamon

Bámul rám egy vers a falról:

Illyés Gyula esti dala...

s annak minden búja-baja.

Ahogy a lelkemet feldúlja,

az valami csodás förtelem.

Titkos vágyakról mesél,

amiket ha nem lettél volna,

nem kéne értenem.

Mellette egy apró szösszenet;

viccek, újságból kivágva,

hogy enyhítsék a légteret.

Súlyos lélegzetvételek.

Mint Dr. King halála Gandhi mellett,

s hogy a megbocsátás nem egyszeri,

hanem folytonos tett.

Hat ujjú tenyérnyom a falon;

Lánchíd és vonatsínek.

Egy pár, akik táncolnak;

egy macska; nagy szemek;

egy férfi háttal.

Egyszer mindenki elmegy.

Mire észreveszed mi vesz körül,

már benned van és átsző téged.

Vagy,

ami az ereidben folyik

az határozza meg,

hogy mi az, amivel magadat

körülöleled?

Tégla

Álarc

Valami rajz

És egy régi vonatjegy

Báb vagyok csupán
a saját életemben.
Bámulok csak bután,
rángatva a térben.

Ide, s oda

cibálják a vágyak
a halott, üvegszemű testet.
Az elme már belefáradt,
a szív csak halkan lüktet.

Dibben, s dobban.

Néha feléled, ritkán.
Harcol és madzag-ellenáll,
de összegabalyodik végül is,
üvegszeméből kibuggyan a könny is,

Potyog. S koppan

lábam a színpadon járva,
álmoktól vezetve, rángatva
vágyaktól, s várva
egy ollóra, késre, hogy vágja...

...nyissz, s nyessz...

hogy eltépje láncaim,
felszabadítson attól, mi fáj nagyon,
elvegye bánatom, könnyeim,
hogy a halott test egyszer szét ne szakadjon...

Éji ábránd

Mikor a múlt sápadt arca

Egyenesen képembe bámul,

S jövőm lágy, édes hangja

Alig hallik még, oly távol,

A jelen viharos tengerén

Lényem pihenésre vágyik

Egy kis csendre, szigetre, partra

Szívem megnyugvást áhít.

Mikor a ma már elmúlt

De messze még a holnap

Hogy te, nap, el ne múlj

Az ágy, párna még várhat.

Mi kellemes, édes -mindenen túl-

Elmémbe végre beszivároghat.

Hogy elvegyen minden fájdalmat.

Egyedül ülök a szigetemen

Nézem a táncoló képzeletem.

A fák dalolnak neki néma nyelvükön

S millió bogár dobol ünnepünkön.

Mert az elme a valóságból elutazott

S így a képzelet láncaiból szabadult.

Pillangók röppennek fel a légbe

Szárnycsapkodásuk szele üde

Légáramlatot hoz erre, s vele

Illatokat, melyeket senki nem érzett

Még, csak ez a magányos elme.

A színek megelevenednek

Ahogy egyre jobban elragad

Sok varázslatos helyre

Pár hirtelen gondolat.

S a sok kusza talány között

Talán egyszer felötlött

Hogy való-e vagy sem.

Reggel talán tudom majd

Hogy merre vitt a gondolat.

Mi álom, mi ábránd, mi való, talán nem tudom meg sohasem.

Az élet végtelenén / Always and forever

Az élet végtelenén

Egy nap megláttuk egymást 

és egy táncba kezdtünk

az élet szépségein át
és szenvedésein keresztül.

A táncunk megmentette 

az életem, de leláncolt.

Miután elhagytam karjait

szívemben az üresség tombolt.

Akkor visszahullottam.

Erősen tartott,s gyengéden.

Nekem adta a szívét, hogy elmondja

mellette biztonság vár az életben.

A szíve pótolta az enyém

melyet neki adtam én

hogy tudja, vele áttáncolnék

az élet végtelenén.

Always and forever

That one day I saw him
And we started our dance
Through all of life's miseries
And its beauties as well.

Our dance saved my life
But it also chained me.
After I left his arms
I felt myself empty.

 I fell back to his arms
He held me strong, but gently
He gave me his own heart
To show me I'm in safety.

His heart replaced mine
That i gave him to tell
With him I would dance
Always and forever.