kicsi vagyok
törékeny és gyönge
végre hagyom

hogy átölelj

jobb erősnek lenni
jobb kevésbé fájni
jobb nem gyászolni

vagy talán mégis 

nőni kell
elengedni kell
és érezni magam kényelmetlenül

a hiányaim konganak legbelül 

a szeretetedre szomjazom
és az igazságodra éhezem
az ölelésedtől könnyezem

és a veled járt úttól vérzem

ki kell jönni a pokolból valahogy
és az nem arany, az tövisút
kígyókkal teli völgy, mindenhol sziklás szakadékok

nem véletlenül kaptad azt a koszorút

amikor az életed árán

a karjaidban mentettél ki

(soha mélyebben)

Hi

I hate that I love you

I hate that you don't let me be

In the middle of my misery

But drag me out of my cages

From darkness to light

vakít a fény és a szívembe vág

a fájdalom 

szétfeszít, kimászik belőlem

és én a földön fetrengve hányódom

dobál 

a halál

néha elhagyom magam

néha kitisztulok

néha ordítva ütlek

néha a lábaidnál sírok 

fáj amikor a félreforrt töréseim

újra kell műteni

és nem értem miért bántasz

és miért kell hónapokig feküdni 

mi ez az új fogság?

elfutnék tőled és a hiányom

újra belémvág

összeroskadok

és felemelsz újra

a földről az ágyra

és sírsz velem, ahogy szenvedek 

a kezem fogod, csitítasz

és lassan elszenderedek

hogy reggel téged keresselek

megint 

akitől annyira félek 

és akit nem ért

senki sem

és egyre, igen,

egyre jobban szeretek

soha mélyebben

légy velem türelmes amíg megszokom

hogy te jót akarsz nekem

📷: https://www.flickr.com/photos/rusty-projector/4305644633