egy gondolat bánt engemet 

ágyban, párnák közt halni meg

békén vesztegetni az életemet

mikor tömegeket nyomnak el 

gyilkolnak meg

aláznak porig

semmiznek ki

űznek a pokolig

egy gondolat bánt engem nagyon

hogy nehogy úgy ellepjen a vagyon

hogy már nem értem milyen mikor nincsen

hogy visszatartom mástól, mondván hogy elég nekem sincsen

egy gondolat bánt nagyon, 

őrlődöm rajta, nem hagy nyugodnom

a saját önzésem maga

minden nap egyre több van

hiába irtom

nincs semmi nyoma

ha Te nem húzol ki

én magamba fulladok

soha nem elég semmi

csak itt, ha Nálad maradok

 Látod-e azt, amit én látok?

Hallod-e azt, amit én hallok?

Érzed-e azt, amit én érzek?

Összeér egyszer a két végzet?

Lesz-e ez más, mint tévképzet?

Egyezik-e a nyelvezet?

Hall-e a fül, vagy csak megvezet?

Mi az, amit másképp értelmezek?

Lélek-e az, ami lélegzet?

Furcsa és hangzatos képzetek,

amikben egészen máshogyan léteznek,

minden, mit megértesz s megértek.

Kép, és képzelet és reakció,

minden pillanatban redukció,

szükséges-ártó egy akció.

Azt hiszed értesz, és azt hiszem

értelek.

Annyi mindenre, és annyiszor kértelek!

Kételkedek.

Megállok, leülök, leáll a robogó gondolatvonat...

Mit gondoltál akkor, amikor azt mondtad...?

hogy gyilkoljanak le minden kánaánit

hogy áldozza fel az egyszülött fiát

hogy vájja ki a szemét, akin

bűnös gondolat fut át

Miért mondtad, és kinek, és miért

és kinek mondtál mást, és miért olvasom az ezét is

és az azét

és miért kímélted meg, akit igen

és miért nem vágja le a kezét senki sem

és hogyan kell akkor ezt mind érteni?

Ülök a zűrzavarban, 

befúj a huzat,

 két gondolatot 

elmélkedni:

bizalom; alázat; szeretet,

így szabad választ keresni.

lágy, krémes
fagylalt-nyalatok
kekszesen
édesen
elmállik, mint a képzeletem

túl sok gondolatom van
túl sok minden vesz körül
mire mindent felfogok
az idő gyorsan elröpül

néha kell egy nap, egy óra
mikor elmehetek elvonóra
ettől az addiktív világtól
beteltem egészem a bánattól

a tegnapom könnyes volt
a múlt évem szennyes
ma a szemem ragyogott
mert Isten kedves

ha ellököm
Ő az egyetlen
ki újból megkeres


ha ellököd
Ő az egyetlen
ki újból megkeres

részegen
ne engem
mást szeress

Te vagy a remegés a tollban

A szünet a mondatomban

Megbújsz a sorok közt 

És minden gondolatban

Ki nem mondott szó vagy

El nem énekelt dal

Ki nem faragott szobor

Meg nem keresett baj

Esik az eső.
Mindig az első
csepp, ami megragad
minden másikat,
ami őutána
az üvegre tapad?

Te vagy mindig
az első gondolat.
Minden -is!-
köréd épül, ragad
a fejemben, és
az összes megmarad.

Belebuktam egy gondolatba,
mint ittas sofőr a bányatóba.
Kiúsztam -én, a mázlista némber-
De azért majdnem belefúltam...

Héliumos lufi

Drága életem!
Tudod, én kihasznállak.
De mit vársz? Hisz költő vagyok!
Kiszipolyozom a gondolatot.

Egy színbe el kell rejtenem a virágot!
Egy mosolyba szerelmet, lángot,
a szemedbe a világod, milyen vagy,
túlzásokat és... hazugságokat?

Én azt mondom, írom,
amit a szívem le akar írni.
Terápia ez nekem?
Talán...nem tudom megmondani.

A vers talán csak
egy héliumos lufi,
rongyos kis gyűrött műanyag,
amit épp fel találtam fújni.

De az is meglehet,
hogy random képzeletköteg,
vagy szívem legmélyebb vágyai
azok, amiket le találok írni.

Néha visszaolvasom.
Néha én sem tudom,
hogy mire gondolt a költő!
Pénzt, azt... mást nem költ ő.

Szóval igen...azt hihetnéd,
hogy becsapok és ámítok.
De ha ez így van, hidd el,
erről én semmit nem tudok.

Mert a vers az relatív, és a vers él.
Hogyha más olvassa, neki máshogyan zenél,
máshogy hat a szívre, máshogy az agyadra,
nem úgy, mint ahogy azt az én tollam leírta.

Ha téged esetleg sért,
mást lehet, hogy épít.
Józanít, és néha...
néha megrészegít!

Olyan mint az alkohol,
ami az agyadba hatol.
Vagy mint egy szép szín,
egy dallam, egy finom íz...

belemarkol a szívedbe is,
aztán elhatol a zsigereidig ,
és beléd maródik mint éles gondolat,
vagy...lágyan megpendíti a szívhúrjaidat.

Nekem egy betű már vers!
Egy szín már érzelmet ont!
Ez az én tévhitem, de ez
felépíthet, vagy csupán leront?

Drága életem! Én nagyon szeretlek.
Tehetek mást? Hisz költő vagyok!
Megragadom, aztán megszépítem
az érzéseket, és a gondolatot.
____________________________

Felfújtam, megkötöm,
repítem a héliumos léggömböm.

Egy korty még...

a             Bolondos és balga gondolatok
b             meg kávé
c             Tűzforró vízzel, túl kiskanállal
a             Pont ahogy finom
d             De azért éget

a             Szívben perzselő ábrándos dallamok
b             Még kávé
c             Korty, ami gyógyír arra a bánatra
a             ,Hogy dalolni nem tudok
d             ...hát írok verset

a             Elkapok egy gondolatot
b             Egy korty még
c             Keverem a szívem kiskanállal
a             Égető kortyok
d             De olyan édes!

a             Ábrándozós, gőzfelhős pillanatok
b             Egy korty nem elég
c             Tűzforró... szívem... kortyok... kiskanállal
a             Egy cseppet kicsit éberen álmodok
d             Édes az élet

a             Elfutnak kedveskedő mondatok
b             ...nincs kávé
c             Kihűlt, elfogyott amíg kavargattam
a             Többet írni már nem fogok
d             Inkább megkereslek.

Pár szösszenet

Kis kellemetes ház ez,

Pofás kis terasszal.

Csinos-édes kis szobák,

Benne mindenki tiszta, nemes.

Egy kicsi-szép házban

Édes-kedves baráti társaság.

-------------------------------------

Merengek rajtad,

Hogy írjak-e rólad,

De nincs már gondolat,

Ami leíródhat.

--------------------------------------

Random boldogságlöket

Elektromos zongora

Pár nóta/szösszenet

Szálló billentyűk és kotta

Bukott emlék

Megrekedtem egy pillanatban:
te voltál a mondatomban.
Furcsa, kis semmi nyelvbotlás,
apró sóhaj, és szívfájás.

Már rég, réges-rég nem vagy nekem,
a szeretet gondolata elméletben
azonban ott lóg a képeden, a neveden.
Csillog a szomorú szemedben.

Meg-megremeg előttem
a neved, fel-felbukkan,
mint bukott emlék, leverten
újra elbújik, el a múltban.

Minden ismeretlen alak

"Nem lesz ebből semmi, soha, ennyi"
...Megpróbálnálak elfelejteni,
nappal gondolatod még elűzöm,
estig az elmém éberen őrzöm.
De belopod magad az álmaimba,
itt vagy te minden egyes éjszaka.
Már ott sem vagyok szerelmes beléd,
de szemeiddel csillog minden arckép.
Te vagy minden ismeretlen alak,
s ismerősök is, akik felbukkannak,
hozzád hasonul s változik át minden.
Épp hat a vacsora? ...mégis, mit ettem?
De, hogy minden, Minden, MINDEN éjszaka?!
Bár zárhatnék el álmokat palackba...

A rím, amíg a lapra ér

A gondolat ellenszegül. 

Leszíjazom, mert megkergül, 

De megszökik, de elrepül

A rím, amíg a lapra ül.

A fejemben ma áll a bál, 

Eszem a szívnek muzsikál. 

De elbotlik, de fel nem áll 

A rím, amíg a lapra száll.

Szép gondolat eszembe jut, 

Felötlik, aztán szertefut. 

Költő csak szót-üldözni tud, 

A rím amíg a lapra jut.

Mikor sodor tömeggel ár, 

És arcul csap a múzsa . . . Már! 

Míg hazaérek, mind elszáll 

A rím, amíg a lapra vár.

Megküzdünk egyszer mindenért, 

Minden szóért, s mondatért 

Vért izzadunk, mert ennyit ér 

A rím, amíg a lapra ér.

Éji ábránd

Mikor a múlt sápadt arca

Egyenesen képembe bámul,

S jövőm lágy, édes hangja

Alig hallik még, oly távol,

A jelen viharos tengerén

Lényem pihenésre vágyik

Egy kis csendre, szigetre, partra

Szívem megnyugvást áhít.

Mikor a ma már elmúlt

De messze még a holnap

Hogy te, nap, el ne múlj

Az ágy, párna még várhat.

Mi kellemes, édes -mindenen túl-

Elmémbe végre beszivároghat.

Hogy elvegyen minden fájdalmat.

Egyedül ülök a szigetemen

Nézem a táncoló képzeletem.

A fák dalolnak neki néma nyelvükön

S millió bogár dobol ünnepünkön.

Mert az elme a valóságból elutazott

S így a képzelet láncaiból szabadult.

Pillangók röppennek fel a légbe

Szárnycsapkodásuk szele üde

Légáramlatot hoz erre, s vele

Illatokat, melyeket senki nem érzett

Még, csak ez a magányos elme.

A színek megelevenednek

Ahogy egyre jobban elragad

Sok varázslatos helyre

Pár hirtelen gondolat.

S a sok kusza talány között

Talán egyszer felötlött

Hogy való-e vagy sem.

Reggel talán tudom majd

Hogy merre vitt a gondolat.

Mi álom, mi ábránd, mi való, talán nem tudom meg sohasem.