Hálaének,

mert az égen ma voltak denevérek,
miután elmenekültem.
Elfutottam, elfáradtam, leültem
egy emlékhelyre,
s fölöttem röpködtek egyre,
ahogy imám könnyét itta be
a régmúlt templom helye.
Isten ma is betöltötte,
s hazaindulhattam, szeretve.

Ha ezt a romot így betölti,
az én szívemmel is újra megteheti.

Hálaének - mert még élek

még élek
s a fejem felett van tető,
a lábamra jut cipő,
gazdagon élek,
az asztalon minden nap van étek,
még akkor is, ha amit teszek, vétek,
akkor is, ha elbukom,
akkor is, ha felállni: hogyan kell, nem tudom,
akkor is táplálsz ha nem kérek,
adsz magadból még, mikor ellöknélek,
és nem értelek téged,
a földről minek veszel fel,
s miért viszel a karodban,
s mikor a világom szétesik,
miért mondod, annyira nyugtatóan:
Minden rendben van.

Hálaének

Ma azért vagyok hálás neked,
mert holnap is van nap
és, mert nem kell nekem
megváltanom a világot...
Azért te már az életed adtad.
Ezért áldalak.

Hálaének...

...mert minden napom szebb veled,
és kevesebbet szenvedek,
amióta esténként dicsérlek.
Kevesebbet marcangolom,
kevesebbet sajnálom
énközpontú önmagam,
mióta megköszönök minden napot dalban,
és rájövök, hogy nem én, hanem
Te vagy a lényeg.
Hadd áldjalak,
kérlek,
holnap is csak
Téged!

Hálaének - az aggódás miatt

Ma azért áldalak,
mert aggódom és te
azt mondod, terád nézzek,
és aggódom és te
azt mondod, terád nézzek,
és tovább aggódom és te
tovább mondod, hogy terád nézzek,
és mikor rádnézek,
nem aggódom többet.

Hálaének - sok kis örömért

Ma azért adok Istenem
hálát neked,
mert a napom sok kis örömmel
egészen megtöltötted,
verset írni is majd' elfelejtettem,
mert áradt rám a sok csipet kegyelem.
Úgy leírnám, de húz az ágyam
és várom, hogy az álmom is rólad legyen.

Hálaének - így is

Ma azért adok hálát,
mert a lustaság közepén is;
az önzés közepén is;
a bűnömben;
a magamnak ásott gödrömben;
a hülyeségeimen keresztül;
a falaimon keresztül;
a sebeimen át;
a végtelenen át;
bárhogy;
mindenhogy
szeretsz.

Hálaének - a pihenésért

Ma azért vagyok hálás
mert pihentem kicsit:
átaludtam a fél napot,
hallgattam dicsit,
apuval főztünk lecsót,
rejtvényt fejtettem kicsit,
benyomtam egy pár sütit,
meg csokit,
és békésen boldogan,
tudtam, hogy szeret az én Uram,
akkor is, ha nem teszek semmit se,
és áldhatom így is,
nem kell hozzá szent mise,
még, ha hiányzik is.

Áldom ma is,
áldom így is-
úgy is.

Hálaének - a szeretetedé

Hadd zengjek hálát neked
minden nap azért, hogy létezhetek.

Ma azért vagyok hálás neked,
mert a dolgokat el, csak úgy veszed,
hogy az űrt kitölti a szereteted.
Nem engeded,
hogy a súlyok túl mélyre húzzanak.
Ma ezért áldalak.

Hálaének (első)

Hadd zengjek hálát neked
minden nap azért, hogy létezhetek.
Én Benned, s Te bennem:
egy kis darabnyi végtelen.

Ma csak azért vagyok hálás
-én, a mentális beteg-,
hogy ennnyi őrült érzés közt
még nem őrültem meg.

Sőt! Megörültem,
most, mikor alig lehet,
csak mert rád emeltem
a tekintetemet.

Harcolsz helyettem, értem,
pedig nem érdemlem meg.
...
Hadd dícsérjelek!