A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hiány/üresség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hiány/üresség. Összes bejegyzés megjelenítése

Ó Uram,

Én úgy tudom, azt tanultam,

hogy mindent te teremtettél.

Hogyan

tagadhatnám el a káoszt tőled?

Mindent, ami körülöttem van, ami rettent,

ami dühít, ami elkeserít, ami éget,

minden ami bennem van, amitől félek

Nem mondhatom, hogy nem te tetted,

bármennyire tudom is, 

hogy minden a mi hibánk,

az enyém.

Segíts hagyni, hogy rendet tegyél!


Válaszd el a vizeket, hogy látszódjon a száraz,

Töröld le a könnyeket, hogy legyen végre vigasz,

Képtelen vagyok újra és újra hinni neked

Ha amit mindig tettél, nem teszed újra meg.


Tudom, hogy mindenható vagy

Hadd tudjam, hogy te vagy a szeretet

Adj újra fényt, világítsd be az eget,

töltsd be reménnyel a sötét lelkemet,

mutass rá mi az , ami csak önzően értem van,

hogy megszabaduljak, veled kigyomlálhassam,

hogy helyet adhasson az életnek.

Áldd meg gyümölccsel kiszáradt földedet,

teremj bennünk maradandó változást!

Add, hogy ne féljünk attól, ami egészen más


Segíts Uram, mindig arra emlékezni,

hogyan jöttél a láncaink leoldozni,

és a haldoklásunkat életté hogyan formáltad át,

teremts a szíveinkben eleven nyüzsgést, lármát,

neked zengő élet énekét

ott, ahol eddig kongott az üresség


Add, hogy ne értsék, de akarják é s keressék!


Mert aki keres, az talál,

és aki zörget, annak kinyitod az ajtót.

Formálj minket szebbé a sárból amik vagyunk,

csak egy kicsit legalább hasonlóbbá mint te

A káoszt, amit belém-belénk tettél,

Kérlek tedd a helyére!

Engedd, hogy hagyjuk

szítsd fel a szívünk, hogy akarjuk!

Nem bírom már a halálszagot,

a bűneink rothadó bűzét

Mosd le rólam - ott régen, újra -

ne engedd, hogy a halál tépjen szét,

hogy mint ordító oroszlán nyeljen el.

Azt mondtad éljünk, hadd tegyem teljes erővel!


Vigyázz rám, és

segíts vigyáznunk egymásra

Azt mondják, orvos vagy

Vágyom a gyógyulásra

A te halálodban

hadd leljek végre életre


Semminek nincs nélküled

bármi célja vagy értelme



kicsi vagyok
törékeny és gyönge
végre hagyom

hogy átölelj


jobb erősnek lenni
jobb kevésbé fájni
jobb nem gyászolni

vagy talán mégis 


nőni kell
elengedni kell
és érezni magam kényelmetlenül

a hiányaim konganak legbelül 


a szeretetedre szomjazom
és az igazságodra éhezem
az ölelésedtől könnyezem

és a veled járt úttól vérzem


ki kell jönni a pokolból valahogy
és az nem arany, az tövisút
kígyókkal teli völgy, mindenhol sziklás szakadékok

nem véletlenül kaptad azt a koszorút


amikor az életed árán

a karjaidban mentettél ki




 Nem mondod el sosem, hogy mi bánt

elképzelem a benned tátongó hiányt

és nézem, ahogy ma is csak tovább lépsz

rendületlenül előre hogyan mész


Nem tudom megérteni

hogy lehet, hogy nekem a bánatomban ülni

neked tőle távolodni kell

kettőnk között az egyensúly hogy vész el


és mennyire szeretném megtalálni!

A lehulló perceknek utána nyúlni,

a felszínen futni, és nem a mélybe merülni el,

nem a szín-íz-zajtengerben veszni el.


Érzések-érzetek,

már megint nem jegyzetelek,

másféle kiértékelés kell nekem.

Elmerengtem,


már megint.

Ahogy élsz, már az megint,

buzdít és kicsit előre visz.

Talán tud szép lenni, ha valaki hisz?


Nézlek és tanulom,

és bujkálok előled.

Kultúridegen nagyon

a ragaszkodás, amit érzek,


és a rossznak a látszatától is őrizkedni kell.

mert tisztellek, és a saját hibámból nem veszíthetlek el

óvatosan, féltve, próbállak szeretni

hogy ahogy felnézek rád, más ne tudja leköpni

Zuhanás

Zuhantam.
Alattam üresség,
fölöttem homály.

Elbuktam.
Nem rejtegetném,
de az emléke fáj.

Maradtam,
hátha elkerülném.
Ez volt már hibám.

Tagadtam,
mintha remélhetném,
hogy most más vár rám.

Megbántam,
feloldozást keresvén.
Remélem hogy rám talál.

Megálltam.
Zuhanásom végre véget ért,
de a kemény földre esni fáj.

Felálltam.
Letöröltem könnyet,portvért.
El nem törtem,de emlékezni fogok, mert fájt.

Az élet végtelenén / Always and forever



Az élet végtelenén

Egy nap megláttuk egymást 
és egy táncba kezdtünk
az élet szépségein át
és szenvedésein keresztül.

A táncunk megmentette 
az életem, de leláncolt.
Miután elhagytam karjait
szívemben az üresség tombolt.

Akkor visszahullottam.
Erősen tartott,s gyengéden.
Nekem adta a szívét, hogy elmondja
mellette biztonság vár az életben.

A szíve pótolta az enyém
melyet neki adtam én
hogy tudja, vele áttáncolnék
az élet végtelenén.



Always and forever

That one day I saw him
And we started our dance
Through all of life's miseries
And its beauties as well.

Our dance saved my life
But it also chained me.
After I left his arms
I felt myself empty.

 I fell back to his arms
He held me strong, but gently
He gave me his own heart
To show me I'm in safety.

His heart replaced mine
That i gave him to tell
With him I would dance
Always and forever.