Jó kis kérdés igazából, de a háttere aljasabb.
Mi az a léc, amit meg kéne ugrani, hogy ez teljesüljön?
Felvételi? Érettségi? OKJ-s vizsga? ...
Jön 1500-zal, hajt felém és lebénít... ha engedem.
De miért engedem, ha engedem?
Erre a válasz nagyon egyszerű. A világon mindenki azt mondja nekem -és még sok másik próbatétel előtt állónak-, hogy ezen áll vagy bukik az élet. Persze, mindenki a legjobbat akarja, meg, hogy jobbat érjek el, hogy szárnyaljak előre, akadályok nélkül az életben.
Az ezzel a baj, hogy sokan csak túlféltenek és nincs igazuk: nem dől össze a világ, ha nem ugrom meg a lécet.
Ha elbukom a vizsgát, másnap ugyanúgy fel fogok ébredni.
Ha nem vesznek fel az álomegyetemre, akkor is ugyanúgy fel fogok majd másnap ébredni.
Egyetlen dolog lesz, amiben különbözöm majd attól, akit felvettek: nem fogok már annyira félni a kudarctól.
Aki pedig nem fél a kudarctól, az próbálkozik. Aki nem fél a kudarctól, az nem fagy le, és beletesz mindent, ami lehetséges, anélkül, hogy azt lelkileg megsínylené. Mert tudja, hogy mindig van második esély.
Ha megbukom a vizsgámon, újrapróbálkozhatok. Ha nem vesznek fel, csinálhatok egy képzést, plusz pontért, hátha úgy felvesznek.
Ha elbukom, megtanulhatok igazán küzdeni azért, amit szeretnék.
Ha elesek, nincs vége az életemnek, csak fel kell állnom.
Aki viszont fél a bukástól, az lefagy. Annak nem fog az agya, hirtelen nem tud koncentrálni, napokat fekszik mély depresszióban, és/vagy gyomoridege lesz a teljesítési kényszertől. Aztán lehet, hogy bejut az egyetemre...de ott is ugyanúgy retteghet tovább, ha nem tanulta meg, hogy a kudarc nem több, mint egy új esély.
Esély a tanulásra, az újrakezdésre. Felelősségteljesebb ember lehet tőle. Megtanulhat küzdeni az álmaiért.
Ne féljünk a kudarctól! Van élet a bukás után. Másfajta, mint ahogy elképzeltük, de igenis van.
...és mellesleg, amúgy sem elég nagy a fantáziánk.
Isten jobbat tartogat számunkra, mint azt valaha el tudnánk képzelni.
Merjünk álmodni, merjünk elbukni, merjünk küzdeni.
Higgyük, hogy mindig lehet újrakezdeni.
„Tedd meg az első lépést, és higgy. Nem kell látnod a lépcsőt. Csak tedd meg az első lépést.” Dr. Martin Luther King, Jr.