Bámul rám egy vers a falról:
Illyés Gyula esti dala...
s annak minden búja-baja.
Ahogy a lelkemet feldúlja,
az valami csodás förtelem.
Titkos vágyakról mesél,
amiket ha nem lettél volna,
nem kéne értenem.
Mellette egy apró szösszenet;
viccek, újságból kivágva,
hogy enyhítsék a légteret.
Súlyos lélegzetvételek.
Mint Dr. King halála Gandhi mellett,
s hogy a megbocsátás nem egyszeri,
hanem folytonos tett.
Hat ujjú tenyérnyom a falon;
Lánchíd és vonatsínek.
Egy pár, akik táncolnak;
egy macska; nagy szemek;
egy férfi háttal.
Egyszer mindenki elmegy.
Mire észreveszed mi vesz körül,
már benned van és átsző téged.
Vagy,
ami az ereidben folyik
az határozza meg,
hogy mi az, amivel magadat
körülöleled?
Tégla
Álarc
Valami rajz
És egy régi vonatjegy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése