az űrbenn

...gondolatok egy tanórán...

Belső káosz
üres, üvöltő rend
túl sok a hang és
túl sok a csend
megteltem űrrel
túláradt bennem
a semmi
szeretnék újra érezni
akár fájni és vérezni,
hogy tudjam, nem vagyok gépezet
élek egyáltalán, ha
nem érezhetek?

Az elmém megrémít,
sok kattogó fogaskerék,
sebesen forog, túl jól működik
túl gyorsan túl messzire visz
el magamtól
és vissza hozzám

Egy boldog lány vagyok
és egy bús öreg
a fekete ég alatt
magamnak éneklek
a csillagokról, hogy lássam újra
lelkem ráncain csorog a könnyek folyama
eláraszt a létezés búja
s az élet öröme

Hogyan lehet a hiányban
benne minden egyszerre?

"Semmi sem lesz olyan, mint régen volt."

I have a chance
of a new life to live
and really live.

Lord, you're so good to me

Your joy overflows in me

Like a river, it goes through me

Nothing will ever be

The same as it was

I won't ever be

As desperate as I was

I will completely be renewed by your love

I already am, eventho I'm still not

You're at work in me

And that's more than enough