mint a hajnali napfény
a lágyan hulló havon.
Bár mindig így szállnál!
Nem keserednék bele,
hogy lapátolom.
Bár elolvadnál inkább
a tenyeremre lebbenve!
Bár ne kéne
veled veszekedve
kelni reggelente!
Pedig olyan szép az,
mikor szállingózol,
mikor nincs veled bajom...
akkor áldás vagy, rólad ábrándozom.
Azt mondtad, mindig panaszkodom,
zsémbes öregúrnak hazudtál!
Eltakarítottalak, eltoltalak dacból,
de mintha hiányoznál...
Most az a baj, hogy nem vagy,
vagy, amit a szememre hánytál?
Igaz minden csillogó szép szavad?
Rossz ez a jég a járdán...
Miért hagyod mindig, hogy eltaszítsalak?
Te is tudod, (Tudod te!) hogy utána
mindig még szebbnek látlak?
Hiányollak
Már a hó is te vagy...
esik, szemerkél, le, énrám.
Lassan, szépen száll.
Kedves... hazahullanál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése