Számít-e...

Hadd írjak néhány sort az elmúlásról,
hiszen, pont úgy része, mint nem, a létnek
...elmúlik egyszer ez a pár szó is...
bár a végtelenbe már beleéghetett.

Érzem, bennem van egy évezredes düh
minden elvesztett lélek okán...
de bennem van mélyen egy örök öröm,
hogy én mégsem látom majd a halált.

Furcsán kettős ez a boldog bánat,
ez az életvidám halálfélelem,
ez a lelkes, mégis mardosó érzés,
hogy a testet egyszer -végre?- elengedem,

ahogy elengedte már olyan sok más,
s ahogy megfosztottak tőle még többet,
úgy él itt ez a boldog szorongás
...ágyban, párnák közt halunk meg?

Számít-e, hogy hogyan, és mikor
sodor el minket víz, kard, kór vagy kor?
Számít-e neked... s nekem az életem?
Vagy, ha meghalok, majd akkor meglelem?


Az életem kegyelem,
bizalom, remény,
szeretet, szerelem.
Adni ezt, és kapni: az életben az értelem.

Aki hiányzik: ezt adta, azért fáj.
...akinek hiányzom, ezt kapta, ezért vár...
Istentől is "csak" ennyit kapok -s még kérek-,
mély hitet, reményt még, és igaz szeretetet.


Tiszta, örök szeretetet
mielőtt meghalok,
s miután élek:
csak Tőled kaphatok.

Adjatok üveget

Adjatok nekem
Üveggyöngyöket!
A Haláltól, a lopott
Kristálylelkeket...
Mentsetek nekem
Holt embereket.

Adjatok nekem
Üvegpalotákat!
Csontjaikból emelt
Gyémántkastélyokat...
Mentsétek nekem
Az elmúlt családokat!

Nekem adjatok
Üvegországot,
Az elmúlt álmoknak
Smaragd államát!
Mentsetek nekem
Egy eszmét, múlt-mondát...

Adjatok nekem...
Nekem üveget adjatok,
Hogy azon keresztül
Lássam a tegnapot,
Hogy kicsit megszépítse a holnapot,
S adjon a jelenben egy szebb napot.

Adjatok üveget...
Üveget adjatok...
Nekem üveget!
Üveget nekem,
Adjatok, adjatok!
Adjatok...

Báb vagyok csupán
a saját életemben.
Bámulok csak bután,
rángatva a térben.

Ide, s oda

cibálják a vágyak
a halott, üvegszemű testet.
Az elme már belefáradt,
a szív csak halkan lüktet.

Dibben, s dobban.

Néha feléled, ritkán.
Harcol és madzag-ellenáll,
de összegabalyodik végül is,
üvegszeméből kibuggyan a könny is,

Potyog. S koppan

lábam a színpadon járva,
álmoktól vezetve, rángatva
vágyaktól, s várva
egy ollóra, késre, hogy vágja...

...nyissz, s nyessz...

hogy eltépje láncaim,
felszabadítson attól, mi fáj nagyon,
elvegye bánatom, könnyeim,
hogy a halott test egyszer szét ne szakadjon...

Virágai a Holdnak

Ahogy meglátod az ezüst teliholdat,
Egy helyen ekkor virágok nyílnak.
Virágai csodáknak, és végzet virágai:
Nyílnak reményvesztetteknek, s kik világ bolondjai.

Nem a bátornak, sem a bölcsnek,
S nem gyengének, aki megalkudna,
Hanem annak, kinek vesztesége terhe,
Annak, ki tenne, hogy szerető szívét gyógyítsa.

Virágai csodáknak, virágai elmúlásnak
Egy hold alatt neked nyugalmat adhatnak
Eltörölhetik az összes fájdalmad
Vagy ha varázsuk kevés, a sírnak átadnak.

Flowers of the moon

Just as you see the full silver moon
That’s when flowers start to bloom.
Flowers of miracles and flowers of doom
These for the hopeless those for the fool.

None for the fearless, none for the wise,
None for the weak who would compromise
But for the ones whose burden is loss
For those who’d do anything to change this cause.

Flowers of miracles, flowers of doom
Their magic can give you peace in one moon.
They can set you free from all the pain
Or can end you, this to be your gain.