Ó Uram,
Én úgy tudom, azt tanultam,
hogy mindent te teremtettél.
Hogyan
tagadhatnám el a káoszt tőled?
Mindent, ami körülöttem van, ami rettent,
ami dühít, ami elkeserít, ami éget,
minden ami bennem van, amitől félek
Nem mondhatom, hogy nem te tetted,
bármennyire tudom is,
hogy minden a mi hibánk,
az enyém.
Segíts hagyni, hogy rendet tegyél!
Válaszd el a vizeket, hogy látszódjon a száraz,
Töröld le a könnyeket, hogy legyen végre vigasz,
Képtelen vagyok újra és újra hinni neked
Ha amit mindig tettél, nem teszed újra meg.
Tudom, hogy mindenható vagy
Hadd tudjam, hogy te vagy a szeretet
Adj újra fényt, világítsd be az eget,
töltsd be reménnyel a sötét lelkemet,
mutass rá mi az , ami csak önzően értem van,
hogy megszabaduljak, veled kigyomlálhassam,
hogy helyet adhasson az életnek.
Áldd meg gyümölccsel kiszáradt földedet,
teremj bennünk maradandó változást!
Add, hogy ne féljünk attól, ami egészen más
Segíts Uram, mindig arra emlékezni,
hogyan jöttél a láncaink leoldozni,
és a haldoklásunkat életté hogyan formáltad át,
teremts a szíveinkben eleven nyüzsgést, lármát,
neked zengő élet énekét
ott, ahol eddig kongott az üresség
Add, hogy ne értsék, de akarják é s keressék!
Mert aki keres, az talál,
és aki zörget, annak kinyitod az ajtót.
Formálj minket szebbé a sárból amik vagyunk,
csak egy kicsit legalább hasonlóbbá mint te
A káoszt, amit belém-belénk tettél,
Kérlek tedd a helyére!
Engedd, hogy hagyjuk
szítsd fel a szívünk, hogy akarjuk!
Nem bírom már a halálszagot,
a bűneink rothadó bűzét
Mosd le rólam - ott régen, újra -
ne engedd, hogy a halál tépjen szét,
hogy mint ordító oroszlán nyeljen el.
Azt mondtad éljünk, hadd tegyem teljes erővel!
Vigyázz rám, és
segíts vigyáznunk egymásra
Azt mondják, orvos vagy
Vágyom a gyógyulásra
A te halálodban
hadd leljek végre életre
Semminek nincs nélküled
bármi célja vagy értelme
