Nem akartam rólad verset írni,
És próbáltalak elfelejteni,
De nem sikerült soha letagadni,
Hogy egy csöppet beléd találtam esni.
Féltem,
Hogy ha papírra vetem
A szép emlékeket,
Ezt is elvesztem.
Már majdnem elengedtem...
De mégsem, nem.

emlékeztem az arcodra
a reggeli harcokba'
egyszer csak feléledt
aztán megint köddé lett

napok óta próbáltam
fellelni az agyamban
akár csak egy mosolyod
de a gépezet leblokkolt

túl sokszor hívtam elő
a fejemben a képed
olyan sokszor, hogy már
elkopott, s köddé lett

most nem is próbáltam
de előbukott újra
egy boldog pillanat volt
ami túl hamar tűnt tova

kellene rólad
egy fénykép, de igazi
vagy több emlék talán
hogy tudjak rád emlékezni

Verset szeretnék írni rólad,
De mégis, hogy írjam le a Holdat
anélkül, hogy megmutatnám?
Az ezüstfény nem ragyog át a tintán.

Verset szeretnék faragni rólad,
de nem ismerem a teljes valódat...
Tollvonástól nem lesz szebb e márvány...
hagyjam, hogy csonkán álljon meg talapzatán?

Belebuktam egy gondolatba,
mint ittas sofőr a bányatóba.
Kiúsztam -én, a mázlista némber-
De azért majdnem belefúltam...