(ülj velem)

 

Ma messzire mentem, mint a fény

nem vártam meg, a Napot, míg rám süt

tiszta lény,

nézd, itt vagyok hát

Hát végre itt vagyok

nem mondok nagyot

nem akarok

csak ülni itt veled csendesen

bejártam a világot, futottam egy nagyot

majd mindent elmesélek, megmutatok

de elfáradtam rendesen

ülj velem

csendesen kedvesen (m)

Annyi örömöt, annyi szépet láttam,

elrejtve ebben a konok, makacs, gonosz világban,

annyi kincset, nevetést, mosolyt, talányt,

titkot, remegést, féltést, hiányt

ahogy betöltene az Isten minden üvöltő magányt

Olyan gyönyörű volt, és annyira gyötrődöm

A jó és a rossz között félúton vergődöm

Sírva táncolok, nevetve vérzek,

Ülj velem csendben, hagyj

annyi mindent érzek (!)

már csak attól is, hogyha rádnézek

Minden örömöd, minden bánatod

mint térkép ráncolja össze a homlokod

szarkalábolja a szemed

Minden ami van elmúlik

és mégis örökre a tied.

Bár lehetne a szeretetet

igazán szavakba önteni.

Láncba fűzném neked

és úgy kötném a nyakadba.

(soha mélyebben)

Hi

I hate that I love you

I hate that you don't let me be

In the middle of my misery

But drag me out of my cages

From darkness to light

vakít a fény és a szívembe vág

a fájdalom 

szétfeszít, kimászik belőlem

és én a földön fetrengve hányódom

dobál 

a halál

néha elhagyom magam

néha kitisztulok

néha ordítva ütlek

néha a lábaidnál sírok 

fáj amikor a félreforrt töréseim

újra kell műteni

és nem értem miért bántasz

és miért kell hónapokig feküdni 

mi ez az új fogság?

elfutnék tőled és a hiányom

újra belémvág

összeroskadok

és felemelsz újra

a földről az ágyra

és sírsz velem, ahogy szenvedek 

a kezem fogod, csitítasz

és lassan elszenderedek

hogy reggel téged keresselek

megint 

akitől annyira félek 

és akit nem ért

senki sem

és egyre, igen,

egyre jobban szeretek

soha mélyebben

légy velem türelmes amíg megszokom

hogy te jót akarsz nekem

📷: https://www.flickr.com/photos/rusty-projector/4305644633 

Csodálkoznak, hogy nem beszélek veled,

nem baj, nem éppen nyílt titok,

hogy annyit ártottál nekem,

hogy már senkiben nem bízok.

Nem bízom a barátokban, nem a szüleimben,

nem bízom a férjemben, a testvéreimben,

nem bízom a szomszédban, a járókelőkben,

nem bízom magamban

és nem bízom az Istenben.

Csodálkoznak, hogy nem beszélek veled, 

nem baj, nem éppen emiatt fogok,

megkeserítetted az életem, magyarázkodni

ezért senkinek nem fogok.

Betörtél az életembe és feldúltad a házat,

én csendesen kisétáltam, és rádcsuktam a zárat.

Csak ez az egy dolog fáj, 

és el nem engedhetem,

hogy nap mint nap miattad

kétkedek mindenkiben.

Kétkedek a barátokban, és a szüleimben,

kétkedek a férjemben, a testvéreimben,

kétkedek a szomszédban, a járókelőkben,

kétkedek magamban

és kétkedek Istenben.

Újra és újra, minden nap apránként érem csak el,

hogy ma is, még ma is, még egy kicsit hinni kell,

mindezek miatt, és pont minden ellenére,

hozzád fohászkodom Uram, ne vess el végleg érte,

hogy nem tudok, s ha tudok, 

akkor sem tudok hinni

csak a mélység 

a barátom és

nem megy tovább futni