Miért vagy olyan közel
és egyszerre távol tőlem?
A szívem mélyébe zárva,
de mégis olyan elérhetetlen?
A lelkünk összeforrt,
s az életünk két külön lételem.
Együtt megyünk - két
úton, végtelen
egyfelé,
két külön rétegen.
Egy párhuzamos univerzumban,
de veled egy síkon rekedtem.
Érzem: itt vagy, bennem, velem!
De látom, tudom, hogy nem,
és kínok kínjait élem át.
Mikor ölelhetlek majd végre át?
Ma messzire mentem, mint a fény
nem vártam meg, a Napot, míg rám süt
tiszta lény,
nézd, itt vagyok hát
Hát végre itt vagyok
nem mondok nagyot
nem akarok
csak ülni itt veled csendesen
bejártam a világot, futottam egy nagyot
majd mindent elmesélek, megmutatok
de elfáradtam rendesen
ülj velem
csendesen kedvesen (m)
Annyi örömöt, annyi szépet láttam,
elrejtve ebben a konok, makacs, gonosz világban,
annyi kincset, nevetést, mosolyt, talányt,
titkot, remegést, féltést, hiányt
ahogy betöltene az Isten minden üvöltő magányt
Olyan gyönyörű volt, és annyira gyötrődöm
A jó és a rossz között félúton vergődöm
Sírva táncolok, nevetve vérzek,
Ülj velem csendben, hagyj
annyi mindent érzek (!)
már csak attól is, hogyha rádnézek
Minden örömöd, minden bánatod
mint térkép ráncolja össze a homlokod
szarkalábolja a szemed
Minden ami van elmúlik
és mégis örökre a tied.
Bár lehetne a szeretetet
igazán szavakba önteni.
Láncba fűzném neked
és úgy kötném a nyakadba.
Hi
I hate that I love you
I hate that you don't let me be
In the middle of my misery
But drag me out of my cages
From darkness to light
vakít a fény és a szívembe vág
a fájdalom
szétfeszít, kimászik belőlem
és én a földön fetrengve hányódom
dobál
a halál
néha elhagyom magam
néha kitisztulok
néha ordítva ütlek
néha a lábaidnál sírok
fáj amikor a félreforrt töréseim
újra kell műteni
és nem értem miért bántasz
és miért kell hónapokig feküdni
mi ez az új fogság?
elfutnék tőled és a hiányom
újra belémvág
összeroskadok
és felemelsz újra
a földről az ágyra
és sírsz velem, ahogy szenvedek
a kezem fogod, csitítasz
és lassan elszenderedek
hogy reggel téged keresselek
megint
akitől annyira félek
és akit nem ért
senki sem
és egyre, igen,
egyre jobban szeretek
soha mélyebben
légy velem türelmes amíg megszokom
hogy te jót akarsz nekem
