Számít-e...

Hadd írjak néhány sort az elmúlásról,
hiszen, pont úgy része, mint nem, a létnek
...elmúlik egyszer ez a pár szó is...
bár a végtelenbe már beleéghetett.

Érzem, bennem van egy évezredes düh
minden elvesztett lélek okán...
de bennem van mélyen egy örök öröm,
hogy én mégsem látom majd a halált.

Furcsán kettős ez a boldog bánat,
ez az életvidám halálfélelem,
ez a lelkes, mégis mardosó érzés,
hogy a testet egyszer -végre?- elengedem,

ahogy elengedte már olyan sok más,
s ahogy megfosztottak tőle még többet,
úgy él itt ez a boldog szorongás
...ágyban, párnák közt halunk meg?

Számít-e, hogy hogyan, és mikor
sodor el minket víz, kard, kór vagy kor?
Számít-e neked... s nekem az életem?
Vagy, ha meghalok, majd akkor meglelem?


Az életem kegyelem,
bizalom, remény,
szeretet, szerelem.
Adni ezt, és kapni: az életben az értelem.

Aki hiányzik: ezt adta, azért fáj.
...akinek hiányzom, ezt kapta, ezért vár...
Istentől is "csak" ennyit kapok -s még kérek-,
mély hitet, reményt még, és igaz szeretetet.


Tiszta, örök szeretetet
mielőtt meghalok,
s miután élek:
csak Tőled kaphatok.

Fáradtan olyan jó angolul beszélni, úgy szeretem... mint egy forrócsoki,
olyan kellemes, vagy egy madár dala; vagy ölelés...magával ragadó, egy égő gyertya; vagy halk zongoraszó...
Nem ilyen jó?

(2018. december 20-i valós beszélgetés alapján)

Kristályszonett - Chrystal sonnet

Kristályszonett

Nem köszön nekem, mikor találkozunk.
Nem köszön nekem csak néz, s továbbvonul.
Nem megy el, mindig a közelben marad,
Fák mögül néz, s kerti ösvényen halad.
Mindig lassan lép felém, elvesz egyet
A kincseim közül, egy kristálylelket.
Nem marad utána, csak üvöltő csend,
Éles gyertyafény, mely homályban dereng,
Sikoltó suttogás, sötét ragyogás,
Elmúló varázs, és önmarcangolás,
Egyszerű temetés, megemlékezés
Sima, éles kés, és sötét felejtés,
Emlék sírása, seb felszaggatása, 
Csendje a holtnak, kristály ragyogása.

Chrystal sonnet

He does not greet me any time when we meet.
He just watches me, and keeps marching on.
Lurking behind trees, my garden path, he walks,
He does not go away, he just stays close.
He always comes slowly and takes one of my
Crystal souls, one of the treasures that are mine.
He leaves behind only, silence that's roaring 
Sharp candle gleam and flicker that is looming.
Screaming whispers and also dark glowing,
Mauling my soul, while the magic is passing
Simple funeral, remembering lost things.
Dark oblivion too, and smooth, sharp knives,
Crying out memories and tearing up wounds,
Through dead silence, crystal brilliance shines.