Köd-élet

Hajnali fényben táncoló köd-angyal
Voltál, bár fényed csupán a Napé volt,
Hófehér táncodban tisztaság fénylett, 
A tisztességed az mindig tiéd volt.
A ragyogás, a Nap: megrontott téged,
Szerteoszlott lényed, tündér-fényed,
Pára lettél a tikkadt nyári légben,
Majd életed sötétté vált egészen.
Felleggé lettél életed alkonyán:
Borús, keserű, dühöngő fergeteg.
Megbántad azt a fényűző pazarlást,
Sírtál: könnyed, mint harmat lett élet,
Nem tudva, mit tettél életed során,
Könny-fiad szeretett, mindig hazavárt.

Ábránd vagy

Nem, nem voltunk együtt sosem igazán,
csupán egy pillantást loptam el tőled.
Nem, nem szerettük egymást mi sohasem,
csak vágyakat, álmokat adtál nekem.
Nem is ismertük meg mi egymást soha:
idegen vagy, nem fontos, nem lételem.
Nem, nem akartam soha tőled semmit,
csak ábránd vagy, ideál, más nem nekem.
Tekinteted mégsem felejtettem el,
szerelem voltál első látásra:
szemed kékje életem tengerében
nem szürkül, nem oszlik, nem múlik soha.
Elűzött bár, másoknak pillantása,
de megőrzött e szem: lelkemnek mása.

Anyu nincs itthon

Anyu nincs itthon?
Anyu hova ment?
Szükség lenne rá idebent!
Kéne keresni a... mindent.

Anyu nincs itthon.
Anyu dolgozik.
Nincs a helyén a kiskés, nincs!
Hogy lesz így már finom szendvics?

Anyu nincs itthon,
Anyu boltban van.
Anyu egy kicsit nyugton van,
Négy gyerek otthon, nincsen baj.

Anyu nincs itthon...
Csöng a telefon.
"Mikor jössz, várunk már nagyon!
...sütit hozol?... puszihalom!"

Anyu itthon van?
Anyu itt, itthon.
Takarít és főz és kimos.
Szeretünk, ne menj el már most!