Drága nagymama!

Emlékként belibbentél elém...
Annyira... túl hamar elmentél.
Szép, kristályos emlékkép lettél,
még mindig hallom azt, ahogy nevettél
...elfutott az idő, és kitágult a tér...
Néha az arcod vissza-visszatér,
olyankor a szív kicsit megtörik.
Fáj a részed, ami bennem él.

Kicsit idealizáltalak,
fejben szentté tettelek...
de mit tehettem volna mást?
Mit tehet, aki szeret?

Ha rád gondolok, időben
a szívem mindig visszamegy...
mint minden felnőttben,
bennem is sír egy kisgyerek.

Annyira hiányzol,
hogy te akarok lenni...
Mint egy tökéletes emlékkép,
olyannak akarok látszani...

Nem tudom ki voltál,
próbálom kitalálni.
Nem értem én sem, hogy miért
akarlak magamban keresni.

Egyszer talán, ha az Isten megáld
elbeszélgetünk egy jót...odaát.

Millió puszi:
Annád

A bálvány

Szerelem szerelem...a drága bálvány,
amit dédelgetsz, szeretsz,
amíg pofára nem esik.

Szerelem szerelem, csalás és ámítás...
megfolyt téged, megrekedsz
és egyszer csak kikészít.

Szerelem szerelem, szeretnélek már
a jó helyeden, Isten
mögött tudni!

Szerelem, szereltem annyit már
miattad az életem...
Ennyi.

Egy érzést szeretek, pedig valakit kéne,
Istenem, segíts, taníts újra szeretni.

Nem, nem, nem én nem szeretlek,
De már téged kereslek minden arcban,
És a hangod ott van minden zajban

Nem, nem, nem én nem szeretlek,
De mindig látlak minden mosolyban.
A fejemben jársz minden pillanatban.

Ott vagy a hajnali Napban,
Ahogy lilán kéklik az ég.
Ott vagy az alkonyokban,
Mikor a Hold kel s a Nap aludni tér.
Ott vagy a dalban, minden hangjegyében,
Ott vagy a madárdalok gyönyörében,
Ott vagy a betört ablakról lehullt
Csillogó üvegtörmelékben.
Ott vagy, mint álomkép, beragadva a fejemben...
Nem is te, egy ideál, akit belőled teremtettem.

Ábránd vagy

Nem, nem voltunk együtt sosem igazán,
csupán egy pillantást loptam el tőled.
Nem, nem szerettük egymást mi sohasem,
csak vágyakat, álmokat adtál nekem.
Nem is ismertük meg mi egymást soha:
idegen vagy, nem fontos, nem lételem.
Nem, nem akartam soha tőled semmit,
csak ábránd vagy, ideál, más nem nekem.
Tekinteted mégsem felejtettem el,
szerelem voltál első látásra:
szemed kékje életem tengerében
nem szürkül, nem oszlik, nem múlik soha.
Elűzött bár, másoknak pillantása,
de megőrzött e szem: lelkemnek mása.