Nem tagadom

Nem tagadom
Hogy elragadott
A hév
A szív
Az érzelem

Mentem balgatagon
Míg egy szakadékon
Vakon
Bután
Leestem

Nem hallottak
Nem láthattak
Sötét
Hideg
Sajog minden tagom

De kimászok akkor is
Ha addig élek is
Ha fáj
Ha nem
Csakazértis

Mint szarvas,

                akit tépett a farkas,

Mint lény,
                   ki az éjben már fél,
Reszket, és remeg a lélek,
   mikor röpke, de lágy tekinteted
                    a szemedből szívembe ér.

Mint selymes 
                      érintés a hajban,
Mint vad 
                         csókok a kapualjban,
Elevenen ég
                            minden emlék,
Ahogy él köztünk, s tágul 

                                                                     a szakadék.