akit tépett a farkas,
Mint lény,ki az éjben már fél,
Reszket, és remeg a lélek,
mikor röpke, de lágy tekinteted
a szemedből szívembe ér.
Mint selymes
érintés a hajban,
Mint vad
csókok a kapualjban,
Elevenen ég
minden emlék,
Ahogy él köztünk, s tágul
a szakadék.