¿Nem jön az ihlet!

Amíg szenvedtem, volt miről írnom:
a könnyem volt a tintám,
a bánat volt a papír,
s a vágyam volt a pennám.

Amíg nem jöttél, kerestem a szavakat,
aztán gyorsan leírtam, legyen lenyomat,
de most annyi szépet mondasz...
talán majd örökre elnémítasz?

Nincs már mit keresnem,
mert megtaláltál engem.
Toll helyett ecsetet adtál,
és én a szíved festem...

piros-sárgára, mindenütt!

Üres lap, tinta, és érzelmek

Olyan sokat írnék, és mégis keveset

Lopott-adott szavak...

Ébredek? Kábítanak?

Hosszú percek, pillantások,

Buborékszív. Electroshock.

Semmi - de minden?

Véges - végtelen?

Szív és értelem

Bűnösen bűntelen

Tiszta foltok

Hibátlan hibák

Sárgák kéken

Csillagfény az éjben

Értelmetlen mondatokban megbúvó
logikus lételem
az érzelem?

Érvelek bárki mellett

és érvelek bárki ellen.

Sosem tudom mi legyen,

elvesznék emberekben.

Te meg még nem vagy sehol,
és már melletted érvel

az Isten.

A tenyerén visz minket,

*                      aztán tapsol,                      *

és itt  teremsz mellettem.
?

Sárgák, kékek, Van Goghok
A képről egy kis festéket ellopok
És az arcodba kenem
Sokk
Futás
Bűnhődés? Kegyelem?
Vibráló színekben
pompázunk már mindketten...
boldog sárga folt vagyunk, 
ahogy táncolunk a kék égen.

...olyan művészi az a szétkent mosoly a képeden. 

😃