Amíg szenvedtem, volt miről írnom:
a könnyem volt a tintám,
a bánat volt a papír,
s a vágyam volt a pennám.
Amíg nem jöttél, kerestem a szavakat,
aztán gyorsan leírtam, legyen lenyomat,
de most annyi szépet mondasz...
talán majd örökre elnémítasz?
Nincs már mit keresnem,
mert megtaláltál engem.
Toll helyett ecsetet adtál,
és én a szíved festem...
piros-sárgára, mindenütt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése