maradj meg annak.
Messzinek és kedvesnek...
...nem akarok csalódni benned.
Igen, tudom, a félelem
mondatja ezt most velem,
és nem azért váltottak meg, hogy féljek
...de érts meg...
ha hirtelen jössz
én elrettenek, eltűnök
mint tisztásról az őz:
a vadásztól menekülök,
akkor is, ha erdészként
jönnél a közelembe:
én rettegnék, mert tudom,
aki közelít, az lőne.
Ha meg akarod ismerni a lelkemet,
akkor nyisd meg -lassan- a tiédet.
Ne kérj, ne akarj többet:
csak hogy ne meneküljek.
Ha elég soká maradsz,
lassan beengedlek:
tiéd lesz az erdő;
a tisztás; a hegyek.
Tiéd lesz a folyó,
a kis híddal fölötte;
a beomlott bánya; s
a barlangi cseppkő éneke.
Hallgathatod majd
minden madár dalát,
s ahogy a szél fújja
a fűzfafuvolát;
ahogy a patak csobog,
s ahogy zúg a zuhatag;
ahogy lélegzik az erdő;
ahogy télen szuszognak
a fák,
és a fákban a mókusok;
és vacognak a pockok
...susognak a bokrok...
Ha jön a tavasz
és minden feléled,
minden édes illatot
majd feléd terelek.
Ha megnyitod a szíved,
én majd jobban szeretlek,
mint a tavaszi éjjeltől
harmatos reggelek.
Forrón foglak szeretni, mint a nyár,
de lágyan, mint egy hűsítő zápor.
Ha időt adsz nekem, én neked
egy világot adok magamból.
Nyíló virágokat,
és édes gyümölcsöt,
amíg az élet tart,
és megvénülök.
Akár a lomb mikor megőszül, én is
szívesen-színesen öregszem veled,
amíg az erdőmre végül is
a hideg Tél rá nem lebeg.
Kivirágzom még úgyis,
amikor örök hajnalra ébredek,
s ha Isten is úgy akarja
nem leszek sokat nélküled.
Ha nincs türelmed, nyugodtan menj,
használd -mint más- a turistaösvényt,
a madarakat azért még meghallgathatod,
de ha szemetelsz, én rád küldöm a medvét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése