Csak nálad

Elbújtam az Isten ölelésében...
A betű öl, 
a szavak gyilkolnak, 
a mondatok megfojtanak, 
ha a Lélek nem eleveníti meg.

Sírva kapaszkodok, 
amikor térdelek...

és gyengéden ölelnek
a legerősebb karok
...amiket átszegeztek értem. 
A könny a bűnvallás, 
a tiszta áldozat neked, tőlem.

A mellkasodba fúrom az arcom
és Isten-illatot lélegzek.

A rég elfojtott cseppek
szakadatlan hullanak, peregnek,
áztatnak téged, és te meg
csak csitítasz szüntelen,
ahogy tiszta homályban úszik minden.

Nem látom jól az arcod,
nem látok át a könnyeken
...

Nem rángatsz fel hogy tegyem a dolgom,
amíg nem tudom, amíg meg nem nyugszom,
és nem ítélsz el azért, ahogy érzek,
hiszen arra teremtettél, hogy így létezzek,
hogy másoknak ezzel segítsek

...hogy mások helyett is érhessen bántalom,
hogy helyettük is védekezhessek,

és ha elborít a sok fájdalom,
csak nálad lelhessem meg,
milyen a nyugalom.
Kerestem már máshol,
de mindig csak nálad találom...

...gyengéden simítod el a sós cseppeket az arcomon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése