örömkönnyekkel
telt meg a reggelem
mert itt volt tegnap
és áldást szórt az Isten

leírnám valakinek,
talán neked?
de megtartom inkább...
titkok is kellenek

az ablakon
az esőcseppek
százai peregnek

most ez,
ez a minden,
ez csak az én kincsem
ha akarod irigyelheted

hogy boldog vagyok
"És mitől? Mondd!"
ne zavarjon,
hogy nem tudod

zápor van kint
és én táncolok

Elengedni téged

Lennék veled...
de kimerítenek
a "Nem"-ek
a "Talán"-ok
...várok.
Nincsen ok,
hogy miért ne,
de arra se,
hogy miért te
lennél az, aki
lehetne "Valaki".
Nem vagyok a toppon,
százedredszer hallgatom
ugyanazt a dalt,
és soha meg nem unom,
mert feléd tereli
minden gondolatom.
Feléd tereli,
próbál felszabadítani
mindent, mi leülepedett,
és eregetem a könnyeket.
Lágy sós víz,
ami lepereg az arcomon
fellazít minden sértést, szégyent,
önző érintéseket, s hagyom,
hogy ahogy a könnycsepp lepereg,
elvigyen egy-egy emléket...
fájdalmasan
és lassan.
Elengedhetlek végre,
vagy újra betörsz az életembe,
mint egy elszabadult csorda?
Te is kérdezhetnéd, mindkettőnk
ugyanolyan ostoba.
Talán egyszer felnövünk,
talán végre rájövünk,
hogy minden szónak ára van
...néha maradhatna
minden kimondatlan.
Minden ölelés,
minden búcsúzás,
veled ugyanolyan,
tőled mégis más,
mint bárkitől
...megsebzett mindkettőnket a tőr,
amivel a másik szívét próbáltuk kimetszeni.
Már csak a tisztes távolságot
próbáljuk tartani,
nem egymás kezét,
de néha még
mindig fáj nagyon,
ahogy belém szorul a mondatom,
miattad-érted.
Nem tudom még, hogyan kell
elengedni téged.

Számít-e...

Hadd írjak néhány sort az elmúlásról,
hiszen, pont úgy része, mint nem, a létnek
...elmúlik egyszer ez a pár szó is...
bár a végtelenbe már beleéghetett.

Érzem, bennem van egy évezredes düh
minden elvesztett lélek okán...
de bennem van mélyen egy örök öröm,
hogy én mégsem látom majd a halált.

Furcsán kettős ez a boldog bánat,
ez az életvidám halálfélelem,
ez a lelkes, mégis mardosó érzés,
hogy a testet egyszer -végre?- elengedem,

ahogy elengedte már olyan sok más,
s ahogy megfosztottak tőle még többet,
úgy él itt ez a boldog szorongás
...ágyban, párnák közt halunk meg?

Számít-e, hogy hogyan, és mikor
sodor el minket víz, kard, kór vagy kor?
Számít-e neked... s nekem az életem?
Vagy, ha meghalok, majd akkor meglelem?


Az életem kegyelem,
bizalom, remény,
szeretet, szerelem.
Adni ezt, és kapni: az életben az értelem.

Aki hiányzik: ezt adta, azért fáj.
...akinek hiányzom, ezt kapta, ezért vár...
Istentől is "csak" ennyit kapok -s még kérek-,
mély hitet, reményt még, és igaz szeretetet.


Tiszta, örök szeretetet
mielőtt meghalok,
s miután élek:
csak Tőled kaphatok.