Mindig úgy érzem,
mikor mesélek rólad,
hogy csak mosolyog az Isten...
...Ha kérek: ad nekem,
ha félek: átölel,
beszélgetünk arról, miért vagy,
és tanít, végtelen türelemmel.
Előhoz, ha őt keresem,
félretesz, ha téged.
Nem hagyja, hogy elmenjek...
...Azt sem, hogy túl közel érjek,
és megégjek.
Féltőn óv tőled,
és tőlem téged.
A szárnyaival betakar,
ha bármi újra megsebez,
fogja a két kezem, vezet...
...Velem lassan lépeget.
Táncolok tétován: tanít,
hogy bízzak benne, amíg
valaki másnak átenged.
Valaki, egyszer, majd lekérhet,
de nem most még,
mert még botladoznék...
...Vagy alaposan a lábára lépnék.
De az Istennek ezzel nincs baja.
Táncolunk, s ha megbotlanék,
szeretőn ölel a karja.
szeretőn ölel a karja.
***
Körbevisz a házában
és minden kincset megmutat.
"Érted van minden itt,
s nélküled értéktelen kacat."
Kiül velem az erkélyre
nézni a csillagokat.
"Ez is mind miattad van...
És nézd! Azok érted hullanak."
Sétál velem a kertben,
ahogy szemerkél a lágy eső.
Kint futunk, nevet velem,
átölel...nekem minden Ő.
Visszamegyünk a terembe,
és táncolunk tovább,
habos ruhában perdülök,
körülölel a ragyogás.
Kristálycsillárok, koktélok,
és nyüzsgő bálterem...
és engem csak az bűvöl el,
hogyha te itt vagy velem.
Az életemet
már csak veled élvezem.
Egyedül elvesztem,
amíg minden mást kergettem...
***
Most kértem,
és te adtál,
de megriadtam,
visszaadnám.
Tartom a kezem, hogy vedd el,
te meg csak mosolyogva nézel rám...
Homlokon csókolsz, s annyit mondasz,
lágyan, kedvesen:
"Kicsit még várj!"
Várok, nézlek...
Itt hagyod, vagy elveszed?
...kevésbé félek...
A kegyelmed látom, s a szeretetedet.
Bármi lesz végül, és
bármit hoz az élet,
egyet kérek csak, hogy
vezess amíg élek!
Hadd táncoljak veled...
A képért köszönet Tarnói Terciának :)
