TeÉrted

Vonz az Istened,
amilyen kegyelmes veled,
amilyen hűséges tehozzád,
amilyen gazdagon megáld.
Vonz az Istened,
amilyen mélyen szeret,
ahogy elviseli minden gőgödet,
ahogy mindig jobbá tesz téged.
Vonz ez az Isten, aki
lejött az égből meghalni
pont teérted...talán akkor nekem
is ad ma is kegyelmet, nem?
Vonz az Isten, aki vezet téged
és néha engem is beavat,
hogy ne ígérjem a gyors győzelmet,
mikor neked Ő mást tartogat.

Vonz ez a férfi, aki Téged így követ...
bevallom, hozzá mértem a többieket.
Mellé tettél, hogy Feléd vele fussak?
De van itt az úton még egy pár tucat...
Mind harcol, mind küzd, fut,
aztán az élet útkereszteződéshez jut,
és őket máshogyan viszed már előre,
itt maradsz velem, meg vele.
Én meg megsértődöm,
úgy futnék, el, arra,
ahol az a másik haladna
...a saját lábamban esek hasra.
Te meg idehozod, hogy felkaroljon...
Istenem, miért?!
Miért viszel felé,
és ő miért segít feléd?

Nem akarok menni,
de látod? Megyek.
A hitetlenségemhez
adnál még hitet?
"Menj előttem,
segíts,hogy követhesselek!
Vele, vagy nélküle,
de hadd legyek Veled!"
Elmegy, te visszatereled,
s ő csak dicsér téged.
Én is hálaéneket zengek:
hogy, amíg elment,
én haladtam tovább, Veled.
Nélküle, vagy együtt, de
mindig Teérted.
Én nem értem ezt az egészet, de legalább Te érted.