Te Vagy

Ott vagy a gyermeki kacajban,

a testvéri ölelésben

-akkor is ha van,

és még inkább, ha nincsen-.

Te Vagy a minden.

Te adtad az elmém,

és te adtad a testem:

hogy a gondolatot megformáljam

és papírra vethessem.

Nélküled semmim sincsen.

Te adtad a hangom, hogy

téged dicsérjen minden dalom,

és te adtad minden mozdulatom,

hogy érted legyen szép a táncom, 

minden léptem,

a hajam is érted lebbenjen a szélben 

és rólad mondja el milyen szép vagy...

milyen kellemes...

milyen nyugodt...

Milyen sokszínű vagy!

Tőled kaptam azt is,

amim nincsen,

hogy másban is 

meglássam a kincsem,

ami: Te Vagy

...és ami bennem nem, az másban vagy:

mindenki, mint egy-egy mozaikdarab

mutatja meg ,milyen az Isten.

Összekötve, szeretetben,

a te képmásodra teremtetten.

Te Vagy a nevetésben,

minden tiszta ölelésben,

a könnyeinkben, az örömben,

a bizalomban, a reményben!

Te Vagy a szeretet...
mindenkiért, mindenkiben.