Néha éjeken
rólad álmodom:
Szent vagy, fenséges...
és ott a csókod a vállamon.
Keserédes egy álom...
Rossz ez,
tudni milyen édesek az ajkak.
Főleg,
hogy az emlékeimben
nem is a tieid vannak...
Itt ez a szégyen,
ez a múlt, ez a bűnköteg!
És az Isten, tudom, megmos,
de nem tudom mit tegyek.
Nehéz belé és nem
beléd kapaszkodni,
pedig Ő meg tud, meg akar
és meg is fog tartani!
Furcsa ez, hogy úgy érzem,
el is eshetnék miattad,
de mégis te segítesz nekem,
Jézussal miképpen járjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése