Hozzád...

Mézédes szavaidnál
csak Isten szava édesebb,
lágy, hívó hangodnál,
csak a Szent hangja kedvesebb,
igéző tekintetednél,
csak a szeretete mélyebb,
nálad, belém, egyedül
csak Ő szerelmesebb.

Furcsa eset...

Nálad jobban
csak én félek,
nálad többet
csak én remélek,
nálad többször
csak én menekülök,
repülnék de néha
inkább csak merülök.

Úgy örülök...

A félelmeimben
Ő bátorságot ad,
a keserűségben
reményeső áztat,
a szomorúságban
örömpatakok mossák a szívem át,
s ha megbénul a lábam,
karjaiban visz át...

...hozzád.

Készen rád

Isten fénye ragyog át, ha hagyom

minden hiányzó rés(z)emen...

Magamtól nem, sosem,

csak miatta leszek rád készen.

Törötten,

kopottan,

félkészen,

összefoltozottan.

Addig várok,

míg Ő nem mondja,

hogy most már jól van.

Addig talán

nézem csak azt,

ami pont itt van.