Félek szeretni.
Ennyi volt beismerni
ezt az egyszerű titkot.
Talán nem is tudok.
Talán kiölte belőlem
egy öregúr keze,
talán megfojtotta
a sok hamis remény?
Tudtam-e valaha szeretni én?
Mi az a szerelem?
Nem tudom,
csak magam szerelem.
Mély gyökeret vert bennem a félelem,
és talán ha szeretnék sem
ismerném el,
magamnak sem,
nemhogy neked.
Versbeírom a vágyakat,
amiket aztán elengedek
és reménykedek, hogy vissza nem jön.
Láttad mindet és most őrlődöm,
mert nem tudom, mit tettem.
A bajodra vajon egy lapáttal rátettem?
S ha megkérdeznél, hogy őszinte voltam?
Az voltam...
S hogy még így érzek-e?
Megnémulnék, hiszen nem tudom én se,
s ha tudnám se mondhatnám el neked
...hiszen, hogy elveszthetlek,
én ettől rettegek.
Nem tudom, mi az a szerelem,
de helyet kaptál a szívemben
és most csendesen tátong ott egy űr...
Nem tudom, mi lesz ebből.
Félek szeretni,
és nem tudok.
Tudok kiabálni,
tudlak utálni,
mindent, mindent olyan jól tudok,
csak azt nem, amit szeretnék.
Bár valakié lehetnék,
és ne taszítanám el!
A szívem olyan hangosan ver,
és én nem tudom elcsitítani...
Szeretnék valakit,
és nem is akárkit, de
nem tudom mi fán terem a szerelem.
Istenem, mutasd meg nekem!
Odaadtam már ezerszer,
miért adod vissza nekem?!
Miért vagy ilyen jó velem?
Miért mondod, hogy szerethetem,
amikor lehetetlen?!
Miért vagyok közelebb hozzád,
mikor érte sírok a térdemen...?
A szavai és a csöndje által
miért te adsz vigaszt nekem?
Miért nem hagyod, hogy elengedjem?
Miért szeressem őt is,
ha egyszer te vagy az egyetlen?
Miért engedjem be, ha mindent
összetörhet idebenn?
Miért bénít meg mindig,
újra a félelem?
Szeresd ki belőlem!
Nem akarom ezt
a csöndes, üres helyet
mással betölteni...
Lágyítsd a szívem Uram,
ne hagyd megkeményedni!
Hadd harcoljak érte
ha kell, minden nap, térden,
hadd bízzak ebben az egy,
törött emberben,
ha összetörne engem is,
akkor is.
Te építhetsz fel újra csak!
Újra és újra kérlek.
Várlak...
...segíts.
Nem tudom, milyen
a tiszta szeretet,
és félek így szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése