"Életem szerelme"
kint állt a Dohány utcán:
kezében egy szál virág,
és verset tanult talán.
Egy darab papírt markolt...
Ahogy néztem, láttam, hogy folyton
áttekintgetett az utcán.
Idegesen, feszülten ott strázsált...
...biztos egy gyönyörű lányra várt.
Én meg csak kémleltem
át az utca egy láthatatlan ablakán.
Rejtett az emelet...
...ölelt a boldog magány,
nyugtató tudattal bennem,
hogy valaki egyszer
majd engem is így vár.
Talán épp ő?
Talán nem jön a nő...
Talán egyszer összesodor még
valami földöntúli erő.
. . .
Az arcát ha látnám, nem ismerném meg már,
és arra sem emlékszem, végül jött-e a lány,
csak az maradt meg, az a szál virág...
és ahogy áll, vár egyedül, kint a Dohány utcán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése