alanya, tárgya,
hogy Isten idetett téged erre a világra,
mert szeretni akart téged
megalkotott és a földre rakott
megmentett és nem kért, csak hitet
abban, hogy ő tényleg miattad halt meg,
hogy otthagyott mindent teérted
Ő a szeretet
s én, csak valami hálátlan daganat
nem tudlak szeretni, és nem is akarlak
csakis engem, és általad magamat
de még magamat sem, ezt a hústestet
ha édesgetem, nem elégedek meg,
ha sanyargatom sem leszek szentebb
pszichoszomatikus tünetek
szeretne, engem is, a földönragadtat
igen, minden erre mutat
...de annyival könnyebb lázadni,
és mindenért hibáztatni, mint egy tini
de este, mikor csak Őt kerestem
átölent csendesen az Isten
és én csak sírtam, hogy milyen jó nagyon
mennyire szeret akkor is, ha nem hagyom
eszembe juttatta minden megoldott gondomat
s a világon -amit teremtett- a legcsodásabb doldokat
az embereket, akikért hálás lehetek
és nem értettem miért, de utoljára pont téged
örömkönnyek közt
adtam hálát teérted
és nem tudom miért
szeret ő belőlem téged
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése