kicsi vagyok
törékeny és gyönge
végre hagyom
hogy átölelj
jobb erősnek lenni
jobb kevésbé fájni
jobb nem gyászolni
vagy talán mégis
nőni kell
elengedni kell
és érezni magam kényelmetlenül
a hiányaim konganak legbelül
a szeretetedre szomjazom
és az igazságodra éhezem
az ölelésedtől könnyezem
és a veled járt úttól vérzem
ki kell jönni a pokolból valahogy
és az nem arany, az tövisút
kígyókkal teli völgy, mindenhol sziklás szakadékok
nem véletlenül kaptad azt a koszorút
amikor az életed árán
a karjaidban mentettél ki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése