Hadd zengjek hálát neked
minden nap azért, hogy létezhetek.
Én Benned, s Te bennem:
egy kis darabnyi végtelen.
Ma csak azért vagyok hálás
-én, a mentális beteg-,
hogy ennnyi őrült érzés közt
még nem őrültem meg.
Sőt! Megörültem,
most, mikor alig lehet,
csak mert rád emeltem
a tekintetemet.
Harcolsz helyettem, értem,
pedig nem érdemlem meg.
...
Hadd dícsérjelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése