Látod-e azt, amit én látok?

Hallod-e azt, amit én hallok?

Érzed-e azt, amit én érzek?

Összeér egyszer a két végzet?

Lesz-e ez más, mint tévképzet?

Egyezik-e a nyelvezet?

Hall-e a fül, vagy csak megvezet?

Mi az, amit másképp értelmezek?

Lélek-e az, ami lélegzet?

Furcsa és hangzatos képzetek,

amikben egészen máshogyan léteznek,

minden, mit megértesz s megértek.

Kép, és képzelet és reakció,

minden pillanatban redukció,

szükséges-ártó egy akció.

Azt hiszed értesz, és azt hiszem

értelek.

Annyi mindenre, és annyiszor kértelek!

Kételkedek.

Megállok, leülök, leáll a robogó gondolatvonat...

Mit gondoltál akkor, amikor azt mondtad...?

hogy gyilkoljanak le minden kánaánit

hogy áldozza fel az egyszülött fiát

hogy vájja ki a szemét, akin

bűnös gondolat fut át

Miért mondtad, és kinek, és miért

és kinek mondtál mást, és miért olvasom az ezét is

és az azét

és miért kímélted meg, akit igen

és miért nem vágja le a kezét senki sem

és hogyan kell akkor ezt mind érteni?

Ülök a zűrzavarban, 

befúj a huzat,

 két gondolatot 

elmélkedni:

bizalom; alázat; szeretet,

így szabad választ keresni.