szétszed az élet
túltelített
                    üres
üveges szemmel
bámul a sarokból
előmászik
a foga csikordul

szemében
vad őrület
szétszed
széttép, amint feléled

belebújik a fejembe
a bőröm alá kúszik
végigkarcol csontokon
az erekben csúszik
az agyba tébolyt hoz
ég, végig az idegeken
betölti a nappalom
         de csak bámul éjszaka
üveges szemmel a plafonról
a holnap kegyetlen démona
          fehér szemekkel
 kristályosan csillogva
hidegen, fájón
mintha többet akarna
nem elég neki a fájdalmam
és nem elég neki az időm
el akarja tölteni az agyam
kegyetlenül, pusztítóan
minden szépet eltipróan
és minden álmot áttörőn