Mint egy ócska göncöt,
elvetettél.
Pedig több van bennem,
miért nem hagytál élnem?
Vörösbe öltözöm.
Neked ez vér.
Ne merjed, NE,
megkérdezni "Miér'?"!
Vörösbe öltözöm,
hogy mindenki lásson.
Nem mentegetőzöm,
azt akarom, hogy hasson.
Emlékezzenek úgy rám:
"Bejött, s a terem... megállt."
a hódítók vére legyen?
Legyek mint szamóca, édes?
Könyörtelen, mindig mérges?
Legyek csak piros, kedves,
ártatlan, a fülnek kedves?
Legyek kényes?
Legyek szemérmes?
Legyek hallgatni képes?
Legyek több vagy kevesebb,
mind amit a világ elbírni képes?
Nő. Nő! nő...
én ez szeretnék lenni,
nő, igen, NŐ!
Hagyjatok kinyílni!
Kinyílni, mint vörös rózsa!
Legyen ajkam piros rúzsa,
olyan mint tulipán, vagy
akár a mező pipacsa!
Ne lehessek én a költő...
Hadd legyek végre múzsa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése