Néha éjjel

Néha álmodom
éjeken terólad,
bár alakod elvész,
már meg nem marad.

Néha éjjel hallom:
hív a hangod, bár
hasonul, és utánoz,
és turzul...valahogy más.

Néha álmomban
kimondom a neved,
S egy pillanatra csak,
de értem ég a szíved.

Elváltozik, más lesz,
ahogy megremeg,
de tudom: te vagy,
hisz más nem lehet.

Mégis, mire
az álom lepereg,
már nem a te arcod,
hangod, vagy neved,

mert illékony, változó,
elfut, és ellebeg.