Esik az eső.
Mindig az első
csepp, ami megragad
minden másikat,
ami őutána
az üvegre tapad?

Te vagy mindig
az első gondolat.
Minden -is!-
köréd épül, ragad
a fejemben, és
az összes megmarad.

Méltatlan sorok / Unworthy poetry

↓see english below↓

Írtam rólad
ezer és ezeregy verset
Hozzád kötöttem mindent
amit csak szült a képzelet
és minden érzelmet

Máshonnan is - és tőled -
mindent ami bent rekedt:
szépet, jót és kedveset
rosszat, kellemetlent, esztelent
...azt is, amihez közöd sem lehetett.

Én ezerszer
téged ezeregyszer szidtalak
és egyetlen egyszer sem
hittem, hogy bántottalak
csak mert.. nem láttad a sorokat

És most itt vagyok
és mindent úgy megmutatna
a szívem, de itt ez a furcsa ok:
hogy a verseim hozzád
méltatlanok

Leírtam mindent
ami eszembe jutott
de szép rím a lapra, nem,
rólad egy pillanatra sem,
nem íródott

A verseim hozzád
szinte mind: méltatlanok
Csak pár van, ami tényleg
a lelkedből bármit mutatott
Keresek... kutatok

El akarom rejteni
mindet, ami nem sejteti
legalább egy hajszálnyira
hogy érted mit meg nem mernék tenni,
milyen kellemes, hogy jöttél és itt vagy létezni

Dicsérni akarlak
de esetlenek  a betűk
és otrombák a sorok
Egy jó verset, egyet csak,
legalább ezt adhatok?

Ha kell, rímeket is
máshonnan lopok
Elveszem a Holdtól,
virágtól, tavasztól...
Csak legyenek
  csak hozzád legyenek
       végre méltóak a sorok
___________________________________________
I have written poems about you
Thousands and thousands…plus one,
I linked everything to you:
All I could imagine, my thoughts,
All the feelings from my heart.

From everywhere -and from you-
everything got stucked into them:
sweet and kind and good
evil and cruel and bad
…though you had nothing to do with that

I wrote all bad things about you,
Thousand and thousand times…plus once
and there was no time when
I thought that I hurt you
‘Cause you couldn’t see it even once.

And now I’m here
With a heart willing
To show you all the writing
But here’s this strange cause: my poetry
is unworthy

I wrote down everything
That came into my mind
But no, there wasn’t for you
A positive rhyme
Not for a moment, No, Nein.

Almost all “my sweet poetry”
I wrote, to you is simply unworthy
There’s only some, that show
Your true, sweet and kind soul
I search badly… for them I look for.

I wanna hide everything,
All that do not even hint
Even just a little bit
At what I’d do for you
And how glad I am that I can see you

I want to sing your praises
But the letters fall off and they fail
And my sentences are just as lame.
Could I just not bark like a dog?
Can at least one poem be good?

If I must try
From the Moon will I
Steal the rhyme
Or from flowers, or from spring…
Just let them be finally
    Only for you, and for you only
         Let all my lines -of you- be worthy.

Annyi bánatos verset írtam már rólad...

és mindegyiknek a végén a szívem egy kicsit megszakadt,

pedig boldogabb dolog az életemben még nem volt, mint te.

Sohasem voltál, de mégis mindörökre

beloptad magad a szívem legmélyére.

Nem akarok soha: még egy verset írni rólad,

de mégis újra megindítod: a szívemet, s a tollat.

Mindig, újra valami... szépet? Szebbet. Jót? Jobbat hozol.

A nyelvem megbotlik, a szavam elcsuklik, elhalkul...

nem merem elmondani, hogy a szívem megint érted bolondul!

Mosoly lettél nekem a borongós reggeleken,

egy csepp boldogság vagy, örömmel színezed minden éjjelem,

egy harsány kacaj vagy, egy rejtett félmosoly,

ami csak így jön, és egy szívdobbanást elrabol

...mintha macska lennék, ami folyton dorombol...

Vagy csak naiv lány, aki megbolondul...és érted,

pont érted, pedig ez ellen igazán már mindent megtett,

de -változol te is, én is, és valahogy, valamiért-

egyre jobban tetszel a jellemedért, a jó szívedért

...én nem adtam volna még ilyen sokat senkiért.

A szemedbe nézek és a lelked néz rám vissza.

A két karod óv, és ezt el nem orozhatja

tőlem már semmi... csak ne menj el egy percre még,

csak egy kicsit érezzem, ahogy a levegő köztünk izzik, ég!

Valami mindig újragyújtja, én nem tudom miért...

Lehetnék-e valaha az, aki neked elég? 

Ha Isten olyan mint az alvás, te...

         Olyan vagy nekem
         Mint reggel a kávém
         Néha túl keserű
         Néha túl édes
         Néha segítesz
         Néha így is nehéz
         De jobb lenne azért
Néha Aludni is...

          Finom úriember vagy
       ...Lágy és Krémes...
          Néha túlságosan
          is felébresztesz.
          Beütsz, mint egy espresso
          Frissítesz, mint egy jegeskávé
          Kiöltözöl, mint egy capuccino
          De eltűnsz, üres lesz a csésze és
          Mindig elfogysz... Elvesztelek
          Minden reggel újra
          Szenvedek nélküled
Lehet Aludnom kéne többet...

         Egy kiskanál néha bekavar,
         Néha kell még cukor, tej
         Mert szükségem van rád hamar
         De nem vagy tökéletes...
         Néha este is megkívánlak
         Aztán nem tudok aludni tőled
         Felébresztesz az éj közepén
         Aztán reggel mégis innék belőled

         Néha csak úgy
         elvonulnék veled
         Néha beülnék
         egy kávéházba és szürcsölnélek
         Néha kavargatom csak
         az üres poharat
         Néha termoszba zárnálak
         legyél velem egész nap
         De így is, úgy is elfogysz
         ...mindig megiszlak...  :(