Mint pofon, mi csattan az arcon
-Meghökkentő ez inkább, nem fájdalom-,
Te húzol vissza a valóságba
Nem kell, csak szemed kacsintása.

Megszólalsz, és felébredek,
Te vagy a realitás, az észérvek,
Valós vagy, nem álom: kézzel fogható,
Brutálisan az életre mutató.

Piszkos, mocskos naturalista,
Szókimondó szocialista,
Nem perverz, nem rasszista.
Kivételes, különleges, furcsa.

Egyszerre kedves, szívet lágyító,
Lelkes, harcias, és még lázító.
Ismerős, érthető, társ a lélekben, de
Vad, merész idegen, aki kiismerhetetlen.