Ma messzire mentem, mint a fény
nem vártam meg, a Napot, míg rám süt
tiszta lény,
nézd, itt vagyok hát
Hát végre itt vagyok
nem mondok nagyot
nem akarok
csak ülni itt veled csendesen
bejártam a világot, futottam egy nagyot
majd mindent elmesélek, megmutatok
de elfáradtam rendesen
ülj velem
csendesen kedvesen (m)
Annyi örömöt, annyi szépet láttam,
elrejtve ebben a konok, makacs, gonosz világban,
annyi kincset, nevetést, mosolyt, talányt,
titkot, remegést, féltést, hiányt
ahogy betöltene az Isten minden üvöltő magányt
Olyan gyönyörű volt, és annyira gyötrődöm
A jó és a rossz között félúton vergődöm
Sírva táncolok, nevetve vérzek,
Ülj velem csendben, hagyj
annyi mindent érzek (!)
már csak attól is, hogyha rádnézek
Minden örömöd, minden bánatod
mint térkép ráncolja össze a homlokod
szarkalábolja a szemed
Minden ami van elmúlik
és mégis örökre a tied.
Bár lehetne a szeretetet
igazán szavakba önteni.
Láncba fűzném neked
és úgy kötném a nyakadba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése