Tiszta kegyelem...

követtem az Istent, mint

Ruth Naomit

s azt hittem naivan

te vagy Boáz

nem értettem

hogy az Isten

mégis mit magyaráz

egyszerű vagyok
nem értettem
hogy egyik a másikon
miért nem segíthet törötten
aztán valami vélt románctól
megint megtörtem
hisz sosem tudom magamtól
hogy mi a jó nekem

újra a földön... kértem

és szólt hozzám az Isten

azt mondta, az a jó nekem,

ha veled maradok

"míg véget ér az aratás"

míg hazajutok

és azóta is újra meg újra

ennyit mond csak nekem

nem többet

nem kevesebbet:

hogy, amit elhagysz a mezőn,

azt utánad felvegyem

lenyúlt a mennyből, táncra kért

Ő maga udvarol nekem

és ha rád nézek látom,

mennyi minden kegyelem

Jézus fénye ragyog át

a szemeden, 

a kezeiden, a hegeden

...

minden, ami jó benned

Őtőle van és én nem értem

hogy lehetek néha ilyen

sekélyes és feledékeny

hogy felejthetem el,

hogy az övé vagy

hogy felejthetem el,

hogy szabad vagy

hogy felejthetem el,

hogy Jézus vérétől tiszta vagy

hiszen szent vagy

és vonzó, de

azt Isten fia

megváltott gyermeke

barátja,

szerelmese

akárcsak én

miért gondolnám 

hogy egyszer bárki enyém

lehet?

Hisz mindenki,

és minden,

Istenem,

a tied.

és rá nézek

és Benned gyönyörködöm

és odalépek

és Hozzád közelebb lökődöm

egy furcsa játék ez

amit Te űzöl velem

mutatsz valakit

hogy miatta a Te neved dicsérjem

én mást akartam

de te tudtad mi kell nekem,

mindig tudod...

kegyelem

Tiszta kegyelem.