Tiszta kegyelem...

követtem az Istent, mint
Ruth Naomit
s azt hittem naivan
te vagy Boáz
nem értettem
hogy az Isten
mégis mit magyaráz
egyszerű vagyok
nem értettem
hogy egyik a másikon
miért nem segíthet törötten
aztán valami vélt románctól
megint megtörtem
hisz sosem tudom magamtól
hogy mi a jó nekem

újra a földön... kértem
és szólt hozzám az Isten

azt mondta, az a jó nekem,
ha veled maradok
"míg véget ér az aratás"
míg hazajutok

és azóta is újra meg újra
ennyit mond csak nekem
nem többet
nem kevesebbet:

hogy, amit elhagysz a mezőn,
azt utánad felvegyem
lenyúlt a mennyből, táncra kért
Ő maga udvarol nekem

és ha rád nézek látom,
mennyi minden kegyelem
Jézus fénye ragyog át
a szemeden, 
a kezeiden, a hegeden
...
minden, ami jó benned
Őtőle van és én nem értem
hogy lehetek néha ilyen
sekélyes és feledékeny
hogy felejthetem el,
hogy az övé vagy
hogy felejthetem el,
hogy szabad vagy
hogy felejthetem el,
hogy Jézus vérétől tiszta vagy
hiszen szent vagy
és vonzó, de
azt Isten fia
megváltott gyermeke
barátja,
szerelmese

akárcsak én
miért gondolnám 
hogy egyszer bárki enyém
lehet?
Hisz mindenki,
és minden,
Istenem,
a tied.

és rá nézek
és Benned gyönyörködöm
és odalépek
és Hozzád közelebb lökődöm
egy furcsa játék ez
amit Te űzöl velem
mutatsz valakit
hogy miatta a Te neved dicsérjem
én mást akartam
de te tudtad mi kell nekem,
mindig tudod...
kegyelem
Tiszta kegyelem.

egy kicsit megszerettelek
aztán
egy kicsit beléd szerettem újra
egy kicsit te voltál a már
a még mindig
s az újra

az idő úgy gyógyít,
hogy homályt terít
a múltra
a szép csillogni fog még
de tompán rémlik csak
minden, ami csúnya

ha a jelen kellemes
hogyan döntöd el
hogy tényleg változott
vagy csak az emléke kedves

agymosom magam
és rólad álmodom
felkelek, és mint a cigit,
elnyomom
de hogy miért a kezemen
azt nem tudom
aztán elrejtem előled
a frissebb sebeket
hisz nem kellek
már rég tudom
talán pont erre kell
egy kis másféle fájdalom


-Van tüzed?
-Azt hittem leszoktál...




Image result for cigarette smoke heart shaped
forrás

Átutazom az életen
elkísér a szerelem
mindené és mindenkié

az Istené

valakinek a tenyérnyoma


belenéztem a tükörbe 
és egy nő nézett vissza belőle 
én-
rám
nem emlékszem már
mikor voltam gyerek
hosszú volt ez az átmenet
a kislányt
ellopták
elrabolták 
s felnőtt lett belőle, túl hamar, 
miután 
kibújt 
-vagy az Isten kihúzta-
a dobozból
ahová a szégyen zárta

Ráégett a bőrére valakinek tenyérnyoma...


billog
de már
nem takarom
bár tényleg látszott volna
az a simító tenyérnyom...

Istenem, add...

Istenem, add, hogy lássam az embert!
Istenem, add, hogy lássam a férfit...
Ne a bálványt, ne a srácot, ne a régit.

Istenem, add, hogy lássam az embert,
de add, hogy lássam a szentet is!
Ne a bűnöst, de ne a tökélyt, 
és azt se, aki már nincs is itt...

Adj tiszta szemeket!

Ne vádlót.
Ne imádót!
Adj -hozzá- tiszta szeretetet!

Ne önzőt,
ne túlzót...
add tisztán a Tiédet!

Ha veled nem megy,
egyedül bele se kezdek.
Úgy nem megy
...

Borítsd rám -bűnösre- reggel
újra a kádnyi kegyelmed.
Akkor is, ha egyszer máshol ébredek...
Nehéz a súly...félek, hogy elesek.
Karolj fel, és vigyél, mert elveszek!
Túl sok, és sűrű körülöttem
a baljós viharfelleg...

De ha átölel karod,
veled ezen is átmegyek!

Adj Uram, adj még,
több és több kegyelmet
...
Kell a szereteted!