lélektől lélekig:
két külön világ
néha egybefonódik.
Rád néztem, te énrám,
és elláttam a szívedig.
Láttam a szenvedélyt...
...elragadó volt az a mélység.
Átható tekinteted van,
amiből ragyog a lelkesedés;
az éhség az életre, álmokra...
Olyan erőteljes, annyira intenzív.
Te is, csak néztél engem.
Rajtam maradt a tekinteted...
Nem tudom, hogy azért-e,
mert érezted: máris értelek.
Aztán, mint "jól nevelt felnőttek",
észrevettük, hogy ezt nem illik:
gyors mosoly, elnézés valamerre
...a szem elköszönt,
lassan a lélek is búcsút int...
(Special thanks to T. Tessa for the photo)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése