Majd, ha nyolcvan évesen
belém esnél tévesen
megint újra, századszor,
akkor gyere majd, te lator!
Én a csípőprotézissel,
te a térdkopásoddal:
Őszen, csúnyán, esetlenen
legyünk szerelemben egymással.
Ha már elment a párod,
és az enyém is a mennyben vár ott:
akkor karolj belém,
éljünk majd még pár hónapot
együtt. Mert addigra mindegy lesz,
hatvan éve kinek ki ártott...
Akkor csókolj meg újra,
ha már a műfogsor is adott,
ha már az érdes kézen
csak az idő szépsége látszik...
majd akkor újra a tiéd lennék
még egy utolsó első táncig.
2019.április 30.
Addig ne is lássalak!
Hogy sírok...? Azt hittem nem látszik.
Elegem van mindenkiből,
Aki a szívemmel csak játszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése