Szétosztom a kicsem

Kinek mondjam el, hogy fáj az űr,
ha ő már nincs,
más pedig még nincsen?
Titokban szórom szét,
egy kicsit mindenkinek,
hogy aki tud, segítsen:
Itt a lelkem.
Odaadom, és egy kicsit
úgy érzem, nincsen.
...addig fájdalom sincsen...
Darabonként osztogatom el
az összetört szívem...
és ti mégis összehegesztitek!

Olyan kegyelmes az Isten...

Utolsó első búcsú

Majd, ha nyolcvan évesen

belém esnél tévesen

megint újra, századszor,

akkor gyere majd, te lator!

Én a csípőprotézissel,

te a térdkopásoddal:

Őszen, csúnyán, esetlenen

legyünk szerelemben egymással.

Ha már elment a párod,

és az enyém is a mennyben vár ott:

akkor karolj belém,

éljünk majd még pár hónapot

együtt. Mert addigra mindegy lesz,

hatvan éve kinek ki ártott...

Akkor csókolj meg újra,

ha már a műfogsor is adott,

ha már az érdes kézen

csak az idő szépsége látszik...

majd akkor újra a tiéd lennék

még egy utolsó első táncig.

2019.április 30.

Addig ne is lássalak!

Hogy sírok...? Azt hittem nem látszik.

Elegem van mindenkiből,

Aki a szívemmel csak játszik.

2019. május 18.

Kép forrása: http://fairmuse100.blogspot.com/

Finom Úri Nő

Anya olyan édes,
mint egy krémes.
Ő egy Finom úri nő:
Úgy szeretjük,
majd megesszük!
Egy igazi csoda ő...
Olyan, mint egy dáma,
egy finom Úri nő,
és mindenki csodálja:
mert annyira gyönyörű...
Mint egy finom úri Nő:
mindig kedves,
mindig elbűvölő.
Anya a legszebb,
és csakis ő!