Elröpült az idő

Volt egy régi szerelem
Bolond kicsit
Reménytelen

Elröpült az idő

Kicsit még mindig érzem
Néha itt terem
Nem értem
...

Olyan más
most, mint régen,
mert már nem szerelem,
...de bátyámként szeretem.

A hibáit ismerem,
és ahogy velük küzd, tisztelem.
Harcol -mint én- ő is magával,
és az ördög minden hadával.

Jézus, furcsa ez, ahogy
ő nem vet meg engem;
ahogy az imáiban eléd hoz;
ahogy az Úrban testvérem.


Köszönöm, hogy Te vagy,
és hogy ő is itt van nekem.

Sétálóutca képe. Baloldalt (fókuszban) egy barna antik óra,kicsi és kerek. Fehér és egyszerű számlappal, római számokkal feltüntetve az idő: 1 óra 11 perc. Az óráról egy kis csengő lóg alul, és maga a szerkezet egy zöld, díszes tartón helyezkedik el. Az egész együttesen kellemes és békés látvány, valahogy az idő múlásában rejlő szépség mutatkozik meg rajta. A háttérben homályosan látszik, ahogy egy férfi és egy nő épp a sétálóutcán sétál a távol felé. Alakjuk kivehető, de a képen mégsem ők állnak fókuszban, hanem az óra (ahogy múlik az idő).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése