The most unknown reindeer of all

Hoar is Rudolph's little brother. He comes every year, usually during November and December. He whispers songs and stories in the ears of children (at night while they're sleeping of course). He makes people's heart to be ready for Christmas (he even does it in summer, it can be really annoying sometimes).
He wanted to be just like his elder brother, guiding Santa to the people, so that they could enjoy the holiday, but he realized that the holiday is not worth anything without love, and joy, so he started to prepare human's hearts for it.

Not everybody is capable of hearing his voice. There are people closing their souls from him, because they think of this celebration like it is something bad, they don't feel the love, they miss something, or they are broken.
But for us, who hear the sound:
Let our duty be healing their hearts
and strengthening their souls with a little love,
a little kindness and of course: a little patience.
Röpke pillanatok
Mikor szemekbe nézek
Mind: idegen tekintetek
Kik engem megigéznek

Szerelem apró szikrái
Szívemben mindennap gyúlnak
Ahogy a járókelők tovább mennek
Ezek is tovamúlnak
Oh how I love
Lookin' into strangers' eyes
Falling in love
Forever and all the time

Those deep brown eyes
They enchant me
Those unknown faces
Oh my, they chain me

Those kissable lips
Charming moments
They soon pass but
They leave me breathless

Éji ábránd

Mikor a múlt sápadt arca
Egyenesen képembe bámul,
S jövőm lágy, édes hangja
Alig hallik még, oly távol,
A jelen viharos tengerén
Lényem pihenésre vágyik
Egy kis csendre, szigetre, partra
Szívem megnyugvást áhít.

Mikor a ma már elmúlt
De messze még a holnap
Hogy te, nap, el ne múlj
Az ágy, párna még várhat.
Mi kellemes, édes -mindenen túl-
Elmémbe végre beszivároghat.
Hogy elvegyen minden fájdalmat.

Egyedül ülök a szigetemen
Nézem a táncoló képzeletem.
A fák dalolnak neki néma nyelvükön
S millió bogár dobol ünnepünkön.
Mert az elme a valóságból elutazott
S így a képzelet láncaiból szabadult.

Pillangók röppennek fel a légbe
Szárnycsapkodásuk szele üde
Légáramlatot hoz erre, s vele
Illatokat, melyeket senki nem érzett
Még, csak ez a magányos elme.

A színek megelevenednek
Ahogy egyre jobban elragad
Sok varázslatos helyre
Pár hirtelen gondolat.

S a sok kusza talány között
Talán egyszer felötlött
Hogy való-e vagy sem.

Reggel talán tudom majd
Hogy merre vitt a gondolat.

Mi álom, mi ábránd, mi való, talán nem tudom meg sohasem.